A vészkorszak idején fogságban készített képzőművészeti alkotásokból nyílt kiállítás hétfőn a berlini Német Történeti Múzeumban (DHM) Művészet a holokausztból címmel.
A 100 munkát bemutató tárlat a holokauszt kutatásával, oktatásával, forrásainak gyűjtésével és bemutatásával foglalkozó jeruzsálemi Jad Vasem Intézet művészeti gyűjteményének legnagyobb szabású kiállítása, amelyet Izraelen kívül rendeztek.
Az intézet lágerben vagy gettóban készült rajzokat és festményeket mutat be a német fővárosban. Az 50 alkotó közül 24-et megöltek a nácik. A művészek többsége nem közismert, de vannak köztük világhírű alkotók is, mint az Auschwitzban meggyilkolt osnabrücki festőművész, Felix Nussbaum és a német expresszionista festészet fontos alakjaként számon tartott Ludwig Meidner, aki 1939-ben elmenekült a náci Németországból, és 1953-ban hazatért.
Ajánló:
• Gázkamrában ölték meg a 26 éves, terhes festőnőt, Charlotte Salomont
• Gedő Ilka a gettóban is folytatta a rajzolást
• Fahidi Éva: Attól félek, bármelyik pillanatban újrakezdődhet a holokauszt
• 23 évesen végezték ki a költőnőt, aki sorstársait akarta megmenteni
A képeket témák szerint csoportosították. Az első csoportba az alkotók környezetét vagy a fogságban szerzett tapasztalataikat bemutató alkotásokat sorolták; a gettók sötét sikátorait, fogolytranszportok érkezését, koncentrációs táborok szögesdrót kerítését, rabok megaláztatását ábrázoló képek között olyanok is vannak, amelyek nemcsak műalkotások, hanem bizonyítékként is szolgáltak a háborús bűnösök elleni perekben. A második csoportba a portrék, önarcképek kerültek, ezek között van egy karikatúra is, amely Adolf Hitler náci diktátort bohócként ábrázolja. A képek harmadik csoportjába főleg tájképek és hétköznapi jeleneteket ábrázoló festmények, rajzok kerültek, ezek a megbélyegzett emberek elvágyódásáról vagy a vészkorszak előtti idők szép emlékeiről szólnak.
Az április 3-ig tartó kiállítás lezárja a német-izraeli diplomáciai kapcsolatok felvételének 50. évfordulójára szervezett ünnepségek, megemlékezések sorozatát, egyben arra hivatott, hogy kifejezze a két nép sajátos kapcsolatát, a holokauszttal megtörtént civilizációs törés ellenére kialakult barátságát.
