Ágh István Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító vehette át a Kölcsey Társaság által alapított Kölcsey-emlékplakettet a magyar kultúra napjának alkalmából rendezett szatmárcsekei ünnepségen vasárnap.
A helyi református templomot megtöltő több száz érdeklődő előtt Jánosi Zoltán, a társaság elnöke laudációjában a 78 éves díjazottat méltatva úgy fogalmazott, hogy a költő egész életműve – versben, szépprózában, szociográfiában és esszében is – Kölcsey Ferenc öröksége és a Himnusz mellett áll. Jánosi Zoltán beszédében Ágh Istvánt Kölcsey Ferenc egyik legkövetkezetesebb 20. és 21. századi örökösének nevezte, majd átadta számára a Melocco Miklós szobrászművész által készített plakettet.
Műfajok és tettek sokaságában segített a nemzetnek újraeszmélni, rátalálni önmagára, Istenre, önvédelmi reflexeire és a maga legjobb esélyeire
– jelentette ki a Kölcsey Társaság elnöke, hozzátéve, hogy Ágh István nemcsak a vergődő, szenvedő magyarságot mutatta meg korának, de az alkotni képeset, a magasra tekintőt és a felemelkedőt is.
Ágh István pályája
Ágh István (eredeti nevén Nagy István) 1938. március 24-én született Iszkázon, testvére Nagy László (1925-1978) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító. Általános és gimnáziumi évei után 1961-ben az ELTE BTK magyar-könyvtár szakán szerzett diplomát. 1961-1962-ben az építők szakszervezetében, majd 1969-ig a Népművelési Intézetben könyvtáros. 1968 és 1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatának vezetője, 1975-ben az Új Írás versrovatának vezetője, majd 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa irodalmi publicisztikára. 1997 óta a Hitel munkatársa, a közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett.
Első verseskönyve 1965-ben jelent meg, azóta további tizenegy verseskötete mellett tíz szépprózát, esszét és öt gyermekirodalmi műveket tartalmazó munkája látott napvilágot. Versei gyakran jelentek meg a Kortársban, a Tiszatájban és más szépirodalmi folyóiratokban. Prózája is több típust foglal magában, jegyzeteket, naplókat, szociografikus írásokat, tárcákat, kritikákat, portrékat, önéletrajzi forrásokból táplálkozó műveket, melyek testvérének, Nagy Lászlónak alakjára is rávilágítanak.
Bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből fordított verseket, melyek különböző antológiákban olvashatók. A díjazott a templomban tartott beszédében elmondta, a költői hivatás és mesterség jelenleg igazi szerep nélkül tengődik, „szereptévesztésben tetszeleg”, de vannak olyanok, akik „várnák a szót”, ha lennének, akik hozzájuk és a nevükben szólnak.
Én a parasztság szószólója lehettem volna, de mára nincs, akit képviselhetnék, hiszen a parasztságot az elmúlt század ötvenes évei végén az álszövetkezettel statáriumi gyorsasággal megsemmisítették
– fogalmazott beszédében Ágh István. Szavai szerint elsősorban a hidegháborúk, a vasfüggönyök és a megtorlások jellemezte elmúlt századból olyan „anyagi és szellemi kisemmizettként ébredtünk, mint a történelmünkben még soha”.
A világtőke és az embert befolyásoló szellemi diktatúrák „a szabadidő-rabszolgává tették az alkalmazottként hasznosított tömegeket”, és a televíziót, a világhálót, a filmgyártást és a könyvkiadást mint szórakoztatóipart állították a „gladiátori ingerek” helyébe – fejtette ki a költő. Ágh István a költészet fontosságával kapcsolatban hangsúlyozta, szükséges, hogy versek szülessenek, különben – József Attilát idézve – „meggörbülne a világ gyémánttengelye”.
A 20. század második felétől egy olyan irányzat lett Európában és Amerikában kizárólagos, amely az irodalom totális átértelmezésére tart igényt a „szabadság nevében”, kizárja az alkotói személyességet, a bizonyosság helyett a viszonylagosságot, a méltóság helyett az alpárit, a remény helyett a nihilt képviseli. Kiemelte, hogy a 21. században Kölcsey emlékéből és életművéből lehet erőt meríteni, mert benne teljesedett ki a nemzeti hagyomány, a nyelv és az irodalom, valamint a reformgondolkodás.
A Kölcsey-emlékplakett
Az 1995-ben alapított Kölcsey-emlékplakettet a magyar művésztársadalom azon képviselői kaphatják meg, akik életművükkel és tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához. Tavaly Törőcsik Mari Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő részesült az elismerésben, de díjazottak között volt többek között Vári-Fábián László József Attila-díjas költő, műfordító, Sebestyén Márta népdalénekes, Görömbei András irodalomtörténész-esszéíró, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész és Csoóri Sándor költő is. Az ünnepi ökumenikus istentiszteleten Palánki Ferenc római katolikus, Fekete Károly református püspök, valamint Szalay Kont református esperes hirdetett igét. A templomi szertartás után az ünnepség résztvevői a református temetőbe vonultak át, ahol megkoszorúzták Kölcsey Ferenc síremlékét.
