Mr. Busta mindössze öt év alatt lett komoly tényező a magyar hip-hopban Real Trill Music nevű kiadójával. Klipjeit rendre több millióan látták, a rádiók mégsem játsszák Mr. Busta zenéit: többek között ennek oka is kiderül a most megjelent interjúkötetből.
Horváth Gergely: Mr. Busta – Magadnak írod a sorsod. Athenaeum, Budapest, 2015.
Furcsa volt a karácsony előtti napokban Mr. Busta könyvét olvasni. A szintén Athenaeum-kiadós Ektomorf-könyv kapcsán azt írtam, hogy deklaráltan zenerajongóknak írták, a Mr. Busta interjúkötet kapcsán viszont hatványozottan érzem azt, hogy kifejezetten azoknak lesz érdekes ez a könyv, akik valamennyire követik, vagy élik a kortárs hip-hopot.
Ez azonban egyáltalán nem elhanyagolható szám: a magyar hip-hop abszolút a zeniten van, soha nem volt ez a stílus ennyire közel a mainstreamhez, és a hazai rajongók száma is elképesztően magas lett az elmúlt években. Mr. Busta és a holdudvarába tartozó előadók és projektek pedig elképesztő számokat produkálnak, elég csak megnézni a Bustát kiadó Real Trill Music youtube-profilját: öt év alatt 80.000 feliratkozót és közel 50 millió megtekintést sikerült elérniük, és ebben még benne sincsenek a másik két Busta-csatorna statisztikái.
Mindezt Mr. Busta, alias Kordik Zsolt a kereskedelmi rádiók támogatása nélkül érte el, ami abból a szempontból érthető, hogy az ő zenéjében repkednek a trágár szavak: a két legismertebb dala a Mutatom a fukkot és a Megeszik a gecimet. Aki követte az írásaimat itt a Librariuson, az sejtheti, hogy nem vagyok elsővonalas Mr. Busta-rajongó, sőt jószerivel a hip-hop reneszánsszal sem nagyon tudok mit kezdeni, azonkívül, hogy követem, amennyire csak tudom, hogy adott esetben ne legyek nagyon hülye egy erről szóló beszélgetésben.
Önmagában a káromkodással egyébként semmi bajom nincs, kissé álságos dolognak tartom, hogy a magyar közönség általában rendkívül elutasító az ilyesmivel szemben, miközben az elmúlt napokban direkt figyeltem, hogy fel tudok-e úgy szállni a villamosra, hogy ne halljak legalább egy bazmeget, arról nem is beszélve, hogy bár mindenki nagyon kulturált, azért mégis mindenki tudja, hogy mi a rím arra, hogy kismalac, kismalac, engedj be.
Szóval nem a trágárság állt Mr. Busta és közém, hanem az, hogy Kordik Zsoltnak teljesen más a célközönsége. Ha az olvasó nem érti, hogy miért nem, akkor nézzen rá bármelyik Busta-klipre és érteni fogja. Horváth Gergely interjúkötetére azért voltam igazán kíváncsi, mert baromira el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet az, amikor Kordik Zsolt nem egy 3 perces dalban, hanem több órán keresztül beszélget.
A beszélgetés azt mutatja, hogy Zsolt tényleg olyan figura, mint amilyennek a klipje alapján tűnik: egy kemény, nagydumás csávó, akitől meglehetősen távol áll a politikai korrektség (és 600 pár cipője van otthon). Az azonban nem derül ki, hogyan jutott el Kordik odáig, hogy mára övé a legnagyobb független zenei kiadó, és hogy a tinédzserek ugyanolyan büszkén viselik a Real Trill Music-os cuccokat, mint a legmenőbb ruhamárkákat.
Tulajdonképpen a könyv elolvasása után is lehet arról vitatkozni, hogy mekkora részben köszönhető ez Kordik Zsolt üzletemberi képességeinek, vagy mennyire Mr. Busta alkotói vénájának. Az roppant érdekes, hogy Busta hogyan határozza meg magát az itthoni zenei tengelyen. Denizről beszélve azt mondja Kordik:
(…) azt is tudom, hogy miért működik, de azt kell megérteni, hogy a marketing és a kitaláció, a manipuláció, az náluk sokkal jobban jelen van, mint nálam. És ezt az emberek pont fordítva gondolják. Azt hiszik, hogy ugye felveszek egy álarcot, és ezt megcsinálom, holott ők vesznek föl egy álarcot. (…) (A Punnany Massif, a Wellhello, a Halott Pénz) mind megkreált projektek.
Mr. Busta beszélgetőtársa Horváth Gergely, aki annak a Petőfi Rádiónak volt a vezetője, amelyik még a hip-hop felé nyitva sem játszotta Kordik számait, ennek okát egyébként Horváth el is árulja Busta egyik visszakérdezésénél. Érdekes párosítás az, hogy a jelenséget megérteni akaró Horváth Gergely értelmiségi szemszögből próbál Zsolthoz közelíteni, míg a rapperen a beszélgetés alatt is az utcai attitűd érezhető.
