Már több mint hárommillióan látták azt a 2012-ben készített videót, amelyben egy nő a családon- és párkapcsolaton belüli erőszakra hívja fel a figyelmet meghökkentő módon.
A videóban szereplő bántalmazott nő egy éven át dokumentálta sérüléseit: minden egyes nap készített magáról egy fényképet, a legvégén pedig egy táblát is tart a a kezében, amelyre az van írva:
Segítsenek, nem tudom, megérem-e a holnapot!
Egyesek úgy vélik, ez csupán egy szerb szervezet kampányvideója. A szerb Telegraph szerint viszont a videóban szereplő nő Mia Hujic filológus, műfordító, aki korábban modellként is dolgozott. Hujic azonban megkeresésükre nem erősítette meg az újság értesüléseit.
Ha valós a videó, ha „csak” egy kampány része, a mondanivalója ahhoz túl fontos, hogy figyelmen kívül hagyjuk. Az EU alapjogi ügynöksége tavaly elkészült jelentése szerint az európai nők 45-55 százaléka szenvedett el szexuális zaklatást 15 éves kora óta, ami 83-102 millió érintettet jelent: a molesztálás leggyakoribb formája pedig nem a “beszólogatás” volt, hanem konkrét fizikai zaklatás.
A felmérés keretében a nőket a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszakkal kapcsolatos tapasztalataikról kérdezték, beleértve a párkapcsolaton belüli erőszakot (családon belüli erőszak), ezenkívül külön foglalkoztak a követéssel, a szexuális zaklatással és az új technológiák szerepével a nők által tapasztalt bántalmazásban. A fentiek mellett a válaszadókat a gyermekkorban elszenvedett erőszakról is megkérdezték. Az eredményekből kitűnik, hogy miközben a bántalmazás elterjedt, sok nő életét érintő jelenség, a bejelentett esetek száma szisztematikusan alulmarad a megtörtént esetekhez képest
– olvasható a jelentésben.
Tény, hogy ma Magyarországon minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez hazánkban jelenleg mintegy félmillió bántalmazott nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.
A családon belüli erőszakról a köztudatban élő tévhitek (…) csaknem kivétel nélkül az áldozatot teszik felelőssé a bántalmazó erőszakos viselkedéséért, illetve az elkövetőt patologizálják: sérült, tetteiért felelni képtelen szerencsétlennek állítják be. A valóság azonban ennek igen ritkán felel meg: az elkövetőt ismerősei és tágabb családja „rendes”, „jóravaló” embernek ismeri, ezért ha az áldozatok beszélni kezdenek, sokszor senki sem hisz nekik. Tovább nehezíti az áldozatok helyzetét, hogy nemegyszer maga az elkövető is a nő viselkedésével indokolja a bántalmazást. Az erőszak megtörésének első lépése, hogy a felelősséget oda helyezzük, akit illet – az elkövetőre.
