Végre megérkezett a mozikba Gárdos Péter filmje, amelyben saját szüleinek különleges szerelmi történetét dolgozta fel a rendező. A Hajnali láz korábban könyvben is megjelent, amikor még úgy tűnt, hogy a film sosem fog elkészülni.
Hajnali láz. R.: Gárdos Péter. Bemutató: 2015. december 17. Forgalmazza az A Company.
Gárdos Péter Hajnali láz című regénye 2010-ben jelent meg, akkor azonban ez a történet már több mint 10 éve foglalkoztatta a filmrendezőt. Gárdos Péter a kilencvenes évek végén kapta meg szülei levelezését édesanyjától, és ekkor derült ki számára, hogy szülei egészen különleges módon ismerkedtek meg egymással. A történet egyértelműen filmre kívánkozott, a közönségnek mégis 17 évet kellett várnia, hogy moziba kerüljön a Hajnali láz filmváltozata.
A tyúk meg a tojás
A történet megírásának nehézségeiről mi is megkérdezhettük idén ősszel Gárdos Pétert. Az egész interjú itt olvasható, egy kis részlet az elhúzódó alkotói folyamatról pedig alább:
Szóval úgy tűnt, hogy pillanatok alatt szárba szökkenhet egy filmterv. Aztán nem így történt: hetekig egyetlen használható gondolat sem jutott eszembe. Különböző módokon próbáltam megtermékenyíteni magam. Például beírtam a leveleket a gépbe; kikerestem a legszituatívabb pillanatokat a levelekből; elolvastam a témából minden fellelhetőt – de nem jártam sikerrel. Elkezdtem analizálni az impotenciámat és oda jutottam, hogy valószínűleg lelki okokból nem megy az írás.
A forgatókönyv aztán mégis megszületett évekkel később, film akkor mégsem lett belőle, mert éppen azokban az években omlott össze a filmfinanszírozási rendszer. Gárdos ekkor dacból úgy határozott, hogy regényt ír a történetből, 2010-ben pedig meg is jelent a Hajnali láz könyvváltozata. Később a film is zöld utat kapott a Filmalaptól, idén pedig újra kiadták a könyvet, amely komoly nemzetközi sikert is elért idén: 30 országban fog megjelenni Gárdos Péter első regénye.
A filmnek szintén komoly nemzetközi forgalmazása lesz, a Csillagok háborújának 7. részével egy napon pedig a magyar mozikba is megérkezett a Hajnali láz. Félve kezdtem el annak idején a regényt, és most a moziba is kissé félve ültem be. Lehet, hogy most már kissé túlságosan félős vagyok, mert egyik után sem ért igazán csalódás, bár meg kell valljam, hogy a könyv után elégedettebb voltam.
A legnagyobb kérdés számomra az volt, hogy a két főszereplő (Miklós – Schruff Milán, Lili – Piti Emőke) mennyire fog működni a vásznon. A színészekre nem lehet panaszunk, mindketten meggyőző alakítást nyújtanak, ahogyan örömteli az is, hogy Kovács Lehel végre olyan szerepet kapott, amivel nem légüres térben mozog a vásznon. Eddig nincs is semmi hiba.
Mindeközben Izraelben
Gárdos Péter az egyik interjújában panaszkodott, hogy az izraeli koprodukció miatt be kellett építeni egy kerettörténetet és egy izraeli szálat a filmbe. Már az előzetesben is kilógott Gila Almagor jelenete, és a filmre is túlságosan rátelepszik ez a teljesen mellőzhető szál. A film ritmusát is sokszor megzavarja a narráció és a színes képekhez való visszatérés, az meg a kisebbik probléma, hogy a regényváltozattól is idegen ez a megoldás.
Kár ezért, mert a Hajnali láz története tényleg mást nyújt, mint egy átlagos szerelmi történet: ez nem olyan, amitől a maszkulin férfiak hanyatt-homlok menekülnének. A gyönyörű képek és a nagyszerű színészek ellenére most sajnos mégis úgy érzem, hogy a regény erősebbre sikeredett; pedig nagyon reméltem, hogy a film még a könyvet is lepipálja.
