Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a Szépírók Társasága nyílt levélben tiltakozik az ellen, hogy a faji polgárháború egyik szítójának, Hóman Bálintnak szobrot állítsanak Székesfehérváron születése 130. évfordulóján, december 29-én. A kezdeményezéshez eddig tizenkilenc szervezet, csatlakozott. A Kanadai Magyar Hírlap tegnapi számában Kertész Ákos: Szoborerdő Magyarországon című cikkében fejtette ki az álláspontját. Ebből idézünk néhány gondolatot:
(…) Hómanon keresztül az egész Horthy-korszakot próbálják meg most szimbolikusan rehabilitálni és ez minden tiltakozás ellenére nyilvánvalóan sikerülni fog, mert ez a Kedves Vezető akarata, és Magyarországon öt éve minden az Ő akarata szerint történik. Hóman a székesfehérvári piedesztáljáról egyenesen Felcsútra mosolyog majd; szép időben pontosan oda lehet majd látni. (…)
(…) Hóman végig fajpolitikai alapon állt, javasolta a zsidók kitelepítését, és a nyilasokkal versengve támogatta az antiszemita törvényeket. Az értelmiségi pályákon a zsidók „keresztényekkel” való kicserélésében és a sportélet zsidótlanításában is fontos szerepet játszott, de a rendszeres egyetemi zsidóverések ellen sem tett semmit. (…)
(…) magyar kezekhez nem tapadt vér, Szálasi nyilasai Hóman Testér, a Nyilas Pufi kebelbarátai azonban már saját kezűleg végezték a hóhérmunkát, és pancsikoltak a zsidóvérben: na ez az, ami ma Magyarországon bizonnyal szobrot érdemel. (…)
(…) A Hóman szobrot ugyanaz a művész szoborta, aki Klebelsberg Kunó számtalan szobra közül a kápolnásnyékit bírta megfaragni… ki is volt ez a Klebelsberg, aki a mai közoktatásnak is nagy elődje, példaképe és legfőbb szervezetének névadója? (…) Ő volt az, aki kultuszminiszterként a numerus clausus kapcsán mondott parlamenti beszédében félreérthetetlenül megfogalmazta a lényeget: A törvényhozás “azzal a nyílt szándékkal” alkotta meg a numerus clausus törvényt, hogy “a zsidóságot fajnak jelentse ki. (…) Mert ha fajnak van egyszer minősítve a zsidóság, akkor nem lehet a fajtól menekülni úgy, mint – mondjuk – a felekezettől az áttéréssel, vagy a nemzetiségnél azzal, hogy az ember más nemzetiségűnek vallja magát.”
(…) Magyarországon ma Hóman Bálint, Klebelsberg Kunó, Gömbös Gyula, Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Wass Albert, Nyírő József, Tormay Cecil, Szeleczky Zita szelleme kísért, és nem sok kell hozzá, hogy újabbak: Bárdossy, Imrédy, Jaross meg a többi dicső kísértete is csatlakozzon hozzájuk, na nem fehér lepelben, hanem darutollas díszmagyarban. (…)
A teljes cikk ide kattintva elérhető.
