Fehér Béla: Tengeralattjáró Révfülöpön – Helikon Kiadó, 2015 – Borítóterv és illusztráció Baranyai B. András – 210 oldal, keménytábla védőborítóval – ISBN 9789632777011
Fehér Béla irodalmi munkássága a – szerintem kevésbé sikerült – Kossuthkifli óta kivívta a közfigyelmet, bár szerintem a méltatlanul háttérbe szorult Zöldvendéglő sokkal jobb. A szerzőről legutóbb a Hamisgulyás című kötet társszerzőjeként értekeztünk (na, ez a könyv még hasznos lehet egyszer!).
A frissiben megjelent, Örkény emlékének ajánlott kötet apró, elsőre talán abszurdnak tűnő írásokat gyújt össze, szám szerint 84 darabot. A jól megformált novellák békésen megférnek az irodalmi igényű apróhirdetések és az aprócska poénmorzsák mellett. Tényleg Örkény – és Sławomir Mrożek! – szelleme lebeg az olvasó előtt, és felhőtlen, vidám kacagást váltana ki a kötet, ha egy csöppet normálisabb országban élnék! De nem ott élünk, ezen a tájon évente (legalább) egyszer felbukkan a hír, hogy cápát láttak a Balatonban… akkor meg? Miért ne hihetnénk el a révfülöpi tengeralattjárót, vagy darus kocsiról árusított freskó történetét?
Miközben tisztábban vagyok vele, hogy szórakoztató fikciót tár elém Fehér Béla, s szórakozok is rajta, mint a fene, azonközben mégis marad valami kellemetlen diszkomfort érzet bennem. Túlzottan ismerős a világ, ahol minden igaz, és mindennek az ellenkezője is (ennek az állításnak az ellenkezőjét még nem sikerült szabatosan megfogalmaznom!).
Tényleg csak találomra:
Szekérút keresztezi a Kisladoványt és Lesharasztot összekötő 404-es számú utat. A balesetveszélyes csomópont megszüntetésére pályázatot írunk ki aluljáróra, amely átvezeti a szekérutat a 404-es út alatt. A tervezett aluljáró kétszer két sávos, hossza 4770 méter. A pályázat magában foglalja az aluljáró déli végénél építendő ötszáz férőhelyes szállodát, a hozzá tartozó konferenciaközpontot, valamint a fedett uszodát. A beruházásra pályázhat minden olyan építőipari cég, amelynek tulajdonosa fejtetőn kopaszodó, elálló fülű, teniszkönyökkel és spanyolországi ingatlannal rendelkező, 1949. június 1-én született, ceruzaszékletben szenvedő férfi, arcán a gyermekkori bárányhimlő jól látható nyomaival, édesanyja neve Csirikes Magdolna, aki egy svájci öregek otthonában él, és undorodik a tükörtojástól.
Azok után, hogy rákerestem, hogy tényleg létezik-e a ceruzaszéklet – és igen: létezik! – teljesen komolyan kérdem: Mi a meglepő ebben a történetbe? Persze, abszurdnak abszurd, csak éppen nem különböztethető meg a hétköznapi valóságtól. Ezzel együtt őszintén ajánlom ezt a kötetet, mert görbe tükörként talán kiegyenesíti az elferdült valóságot. Külön hálás vagyok a kötetet illusztráló Baranyai B. Leventének, mert képei sokat segítenek abban, hogy ne feledjem: ez „csak” egy irodalmi mű, s mint ilyen hálára kötelezi az olvasót… aki el akarja hinni, hogy felbukkanhat a Balatonban egy 1942-ben gyártott tengeralattjáró…
…s akármennyire abszurdnak tűnik, mégis reális: ma Magyarországon az abszurd szinonimája a reális.
