Hallottam, hogy át lehet állítani a Facebook-ot. Egyszerűen megoldható, hogy ne induljanak el maguktól némán a videók. Mégse szántam rá magam, hogy megnézzem, hogyan lehet kikapcsolni a közösségi oldal legutóbbi újítását, mert nem bosszantott ez az állapot. Elfogadtam, hogy ezentúl ilyen öntörvényű lesz ez a felület, mint a Harry Potter-filmekben a papírújságok gif-szerű címlapfotói.
Mobilis in mobili. (Verne Gyula: Nemo kapitány)
Kisfilmek a nagyvilágból.
Zsolti barátunk hétfőn megosztott egy pár másodperces lefejezős videót, amelyet mintha direkt a magamfajta bamba és lassú kezű júzereknek forgattak volna. Mire beugrott, hogy kattintással megállítható a mozi, már le is zajlott a kivégzés. Az is látszott, hogy igazi. „Hogy lehet ez itt?” – szörnyülködött egyikünk. Másvalaki is elképedt. Jelentettem a videót, egy óra múlva még ugyanott volt. Akkor se tudnám elfelejteni, ha leszedik.
Nem arról van itt szó, hogy a Facebook felnőtteknek is veszélyes hely. Ez, ha már meg kell határozni, mire alkalmas valami, akkor leginkább egy szociológiai felmérés terepe. Hiszem, hogy társadalomtudósnak készülő egyetemisták serege bújja, elemzi, a nap minden órájában a világ minden táján, ahogy a titkosszolgálatok. Nézik, milyen az, hogy nincs titok, és nincs távolság emberek között: nonstop döbbenet. Nélkülözés sincs, sem hiány, minden megvan, ami kell. A fej például szépen visszakerül oda, ahonnan leszedték.
Ami Zsoltit illeti, kellene egy szív, és talán egy agy is.
