Tarjányi Péter és Dosek Rita számos sikeres és közösen megírt könyvet tudhat a háta mögött. Idén a trilógia második része érkezik tőlük, amely az Elhallgatott évszázad címet viseli. Velük készített interjúm során fény derül arra, mekkora kutatómunka előz meg egy ilyen könyvet, valamint, hogy mi volt a céljuk az elhallgatott korok felgöngyölítésével. A Libri kiadónál megjelent könyveik itt érhetők el.
Nem ez az első közös projektjük, korábban olvashattuk már tőlük A felejtés bűnét és A pápa hagyatékát is. Hogyan kezdődött a közös munkájuk?
Ez együtt már a hetedik könyvünk (A Balkán Angyalai I. – 2010; A Balkán Angyalai II., avagy Az Ördögi Kötelék – 2011; A pápa emberei – 2012; A pápa hagyatéka – 2013; Forradalmár – 2014; A felejtés bűne – 2014; Cselszövő – 2015). A közös munkánk tulajdonképpen a véletlen műve, bár nem hiszek a véletlenekben. Egy alkalommal beleolvastam Rita diákkori utazásairól szóló naplóiba és nagyon tetszett. Innen jött az ötlet, hogy próbáljunk meg közösen írni. Elkezdtünk beszélgetni a múltamról, és a fejemben lévő történetekről, közben pedig ment a diktafon, aztán ő leírt belőle néhány ötletet és így született meg az első közös könyvünk, A Balkán Angyalai. Azóta együtt csiszoljuk, formáljuk a regényeinket.
Miért szeretnek együtt dolgozni?
Gyorsabb, izgalmasabb, sokkal több ötlet lehetősége van benne, inspiráljuk és folyamatosan kontrolláljuk egymást. Így, ha az egyikünk elakad, a másik ott van, hogy átsegítse…
Honnan ered a tényfeltáró irodalom iránti szenvedély?
Ez inkább rám jellemző, mert nagyon sok titkot láttam és az elhallgatásuk nem tette jobbá a világot. Amióta írunk, egyre több dologról derül ki az elmúlt évtizedek kapcsán, hogy az, amit a mindennapi életben megtapasztaltunk, valójában nem úgy történt. Gyűlölöm a hazugságokat és próbálok tenni ellene. Ezért alakult ki ez a szenvedély. Ritát pedig elsősorban a kíváncsiság hajtja.
A trilógia történelmileg pontos ábrázolás, egy kalandregény köntösében. Mi inspirálta arra, hogy sokat vitatott korszakokról írjanak?
„Titkok nyitnak titkokat.” A Rendőrség Különleges Szolgálatánál töltött múltam miatt nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akik titkokat őriznek. Mivel a közös munkánk miatt ismernek, meg tudtam győzni őket, hogy megnyíljanak nekünk, és elindult ez a megismerési folyamat. Az egyik rejtett információ egy újabb ügyet világított meg, és ezt végiggombolyítva egy „elhallgatott évszázad” nyílt meg előttünk. Az emberek általában nem látnak a színfalak mögé, ezért van az, hogy újra és újra elkövetik ugyanazokat a hibákat. Nekem megadatott az a lehetőség, hogy a könyveinken keresztül megmutassuk, hogyan működik valójában a világ. Legalábbis ez a fő célunk.
Mekkora kutatómunka, felkészülés előzte meg az írást?
Több éves kutatómunka van a könyveink mögött, ami nem csak megelőzte a regények írását, hiszen ez most is zajlik. Minden héten vannak találkozók, levelek, telefonhívások a világ minden részéről. Ez tényleg szenvedéllyé nőtte ki magát, és örülök annak, hogy egyre többen mesélnek nekünk a „titkok őrzői” közül.
A négykezes elég sajátos műfaj írásban, talán kicsit nehéz is elképzelni az olvasó számára. Gyakorlatban hogyan működik a közös munka?
Mint már említettem, rengeteg információt gyűjtünk össze, amelyek végül összeállnak egy kezdő történetté. Ezeket lebontjuk jelenetekre, sok mindent eljátszok – technikákat, taktikákat, támadásokat – hogy jobban érzékeltessem Ritával az apró részleteket, aztán ő leírja, amit ezekből leszűrt, de van, hogy én írom le. Aztán átküldjük egymásnak a fejezeteket és a másik is megnézi, elolvassa, átírja, csiszol rajta, és visszaküldi, amit újra és újra átírunk. Ez addig megy így, míg mind a ketten elégedettek nem vagyunk egy-egy résszel. Elég hosszadalmas folyamat, de minden nap egy apró lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy megszülessen egy újabb regény.
A trilógiában számos olyan alakot jelenítenek meg, mint Eszterházy gróf vagy éppen Lenin. Mennyire volt nehéz belehelyezkedni valós személyek helyébe, és regényként elmesélni a történelmet?
A korábbi munkám miatt a sok „csúcsvezetőt”, politikust, vallási vezetőt ismertem meg. Az ő cselekedeteik, jellemük inspirált arra, hogy írjunk az elmúlt korok „nagyjairól”. Az sem titok, hogy a személyiségprofilozás kriminalisztikai módszerét is alkalmazzuk egy-egy karakter megteremtése során. Ez így együtt biztosítja azt, hogy a szereplőink eleven lényként, szinte átnyúlnak a könyv lapjain és megérintik az olvasók képzeletét.
A trilógia vitatott korszakokat göngyölít fel. Mi volt a céljuk a trilógia megírásával? Miért fontos ma erről tanulnunk, olvasnunk?
Azért, mert a múlt hibáit folyamatosan újra és újra elkövetjük. A 100 évvel ezelőtti megosztottság, a minden társadalmi problémára erőszakkal való reagálás módszere ugyanúgy jellemző 2015-re, mint az 1910-es, 1920-as évekre. Címer madarunk állítólag évszázadok óta a turul, de én inkább a struccot látom a mindennapok történései kapcsán. Homokba dugott fejjel, a hibáinkból nem tanulva sodródunk, és nem tudunk feljebb lépni. Ha a hibákat mindig külső hatásokban keressük és nem magunkban, akkor soha nem leszünk sikeresek. Csak az a nemzet tud előre lépni, aki képes megbirkózni és tanulni múltbéli hibáiból. És ezért mindannyian felelősek vagyunk ma…
fotó: Németh Dániel
