Pár héttel ezelőtt Karinthy Frigyes összegyűjtött publicisztikáit olvastam, amikor az alábbi levélre bukkantam 1916-ból, amit nekünk címzett:
Kedves tanár úr, vagy szerkesztő úr, vagy nem tudom, hogy nevezzem, aki 2016. november 16-án a Múzeum hírlapi halljában böngészi ezeket a lapokat, (…) hát hogy vannak maguk odaát, a másik században? Ma különös kedvet érzek, hogy magával eldiskuráljak, hogy magának, aki nekem nem válaszolhat, levelet írjak az idő mélységéről. (…) Kérlek szépen, válaszolj nekem. Próbáld meg, kiálts nagyot, talán meghallom. (….) Gondold meg, minő jelentősége volna, ha néhány dolgot közölnél velem, amit te könnyen megtudhatsz. Hogy ide menjek, és oda nem menjek, hogy itt ez lesz, és ott az lesz, hogy ezt kerüljem, azt pedig cselekedjem. (…) Kérlek, írótárs, válaszolj. Könyörgök neked, írd meg sebtiben – mi lesz? Hová megyünk? Meddig élünk? Mitől tartózkodjunk?
Sokáig gondolkodtam azon, hogy méltó vagyok-e rá egyáltalán, hogy válaszoljak, de aztán úgy döntöttem, hogy a legfontosabb az, hogy Karinthy úr ne maradjon válasz nélkül. Szóval a válaszom alább olvasható, csak remélem, hogy Karinthy úr kérésének megfelelően eljut valahogy a levél 1916-ba.
Kedves Karinthy úr!
Először is köszönöm megtisztelő levelét, másfelől elnézését kell kérjem, hogy ilyen fölényesen bánok a megjelölt időponttal, de mivel levelét pár hete kaptam kézhez, bocsásson meg, képtelen lennék még egy évet várni a válasszal. A lényegen ez már úgysem változtat.
Karinthy úr azt írja, hogy
Mily bölcs és milyen hatalmas vagy hozzám képest, milyen szegény és nyomorult és tanácstalan és vak vagyok én a te szemedben. Nincs az a császár és fejedelem és elnök, aki boldog ne volna, ha egypercnyi beszélgetésre méltatnád őt, s megkérdhetné tőled: nézd meg valamelyik tankönyvben meddig élt ő – és közöld vele.
Ebből a szempontból még sosem vizsgáltam saját jelentőségemet, és jó tudni azért, hogy királyok is szívesen diskurálnának velem, mikor időnként az okmányirodai ügyintéző is alig akar velem szóba állni. De nem húzom tovább az időt: Karinthy úr 1936 körül kezdjen nagyon vigyázni egészen 1938-ig, fejben lesznek a gondok, mindenesetre ne felejtsen erről könyvet írni. Lesz második világháború is, de az csak 1939-ban kezdődik.
Amikor levelemet (remélhetőleg) megkapja, önök 1916-ot írnak. Ajánlom, hogy nagy összegben fogadjon arra, hogy a világháború 1918-ban ér véget, vagy éppen arra, hogy a békekonferenciát Párizsban fogják tartani. (Esetleges nyereményéből szívesen részesednék én is, hiszen a tippet én adtam.)
A „Hová megyünk?” kérdésre nem merek válaszolni, lehet, hogy ez azért meghaladná a képességeimet.
Egyébként kedves Frigyes, csak úgy mondom, hogy ma egy színház viseli a nevét, amelyet tulajdon Marci unokája igazgat, a Lenke teret meg átkeresztelték, és most a Dezső haverjának a nevét viseli.
Üdvözlettel, mélységes tisztelői:
Sallai László és a Librarius teljes szerkesztősége
