Találkozás és tapasztalat
Ferenczi László: Találkozások és tapasztalatok, Kráter, Pomáz, 2015, 120 oldal, 1800 Ft
Írta: Szűcs Balázs Péter
Ferenczi László (1937–2015) utolsó könyve, mely életében megjelent, a Találkozások és tapasztalatok címet viseli. Rövidebb esszéit adta közre ebben a kötetében, s ezek a rövid írások remekül szemléltetik: szerzőjük kivételesen tájékozott és kivételesen megfontolt esszéista.
A vegyes tárgyú írások közt találunk brüsszeli útinaplót, szabálytalan jegyzetet a fordításról, levélfélét Kavafiszról, de leginkább mégis magyar szerzőkről olvashatunk bennük, egyebek mellett Szabó Lőrincről, Illyés Gyuláról, Hevesi Andrásról, Rónay Györgyről, Szabó Magdáról és Kormos Istvánról. Az esszéista Ferenczi László azonban minden írásában önmagáról is beszél.
Ferenczi László, aki irodalomtörténészként számos könyvet írt (példának okáért Voltaire-ről), s elmélyülten vizsgálta a politika és az irodalom kapcsolatának kérdéseit, többek közt az esszé műfajával is behatóan foglalkozott. Maga is kiváló esszéíró volt, olvasmányos és olvasható szerző. És nagy, igazi, valódi olvasó.
Fiatalon az ember azt hiheti, hogy kellő szorgalommal és szerencsével, elolvashatja a magyar irodalom és a világirodalom legfontosabb műveit. És kell is, hogy azt higgye, mert különben nem merne erre a csodálatos kalandra vállalkozni. Babits zseniális műve, Az európai irodalom története táplálja ezt az illúzióját. És egy másik zseniális mű is, a Minőség forradalma. Mindkettő indexen volt kamasz koromban, különös szerencsének tekinthetem, hogy elolvashattam őket. Felszabadító művek voltak, kétszeresen is. Először: az uralkodó rezsim ellenében. Másodszor azért – de erre csak fiatal felnőttként döbbentem rá –, hogy ne legyen kisebbségi érzetem a külföldi kollégákkal szemben, akikkel 1961-től rendszeresen találkozhattam. Többször leírtam már, hogy gyakran álruhás királynak éreztem magam, mert én Babitsot is, Németh Lászlót is ismerem, nemcsak Paul Valéryt, T. S. Eliotot és követőiket. Aztán, ahogy az évtizedek múltak, rá kell döbbennem, hogy még a magyar irodalom kincseinek megismerésére sincs elég időm. Egy fontos csak, hogy tudjam, az is létezik, amit nem ismerek. A korlátok felismerése erőt és biztonságot ad. És az is fontos, hogy egy-egy művet többször olvassak el, különböző életkorban, mert mindig új vonásait fedezem fel. (7–8.)
Az írásokban a szerző folyamatosan reflektál saját korlátaira, ismereteinek esetleges voltára – s éppen ettől lesz hiteles.
Fokozatosan értettem meg, vagy véltem megérteni a Párizsi esőt. Amikor először olvastam Hevesi András regényét, még nem jártam Párizsban. Sok minden homályos, vagy túlságosan is stilizált volt a könyvben, így az eső leírása is. Azóta néhányszor bőrig áztam a francia fővárosban, és tapasztalhattam, hogy Hevesi András kísértetiesen pontos volt. Párizsban valóban másként esik az eső, mint Budapesten, legalábbis a Duna partjáról érkező érzi így. Megpróbálok a lehető legfeltételesebben fogalmazni. Mert ellenpélda nincs, tudomásom szerint egyetlen francia sem írta le a magyar esőt. Néhány francia vagy francia nyelvű költő írt ugyan Budapestről (a hidakról, a Mátyás-templomról, a Hősök teréről, stb.), de francia Budapest-regény nincs, míg magyar Párizs-regény annál bőségesebben akad. (62.)
A kötet rövid írásaiban a szerző nem kinyilatkoztat, hanem felismeréseit és tapasztalatait osztja meg az olvasókkal, ahogy ez az esszé műfajához – Montaigne óta – illik is.
Nem tartozom azok közé, akik azt hiszik, hogy a történelem velük kezdődött. Az ilyen veszélyes és gyakori tévhiteknek a történetírás mellett a költészet a leghatékonyabb cáfolata. A történetírás is költészet és a költészet is történetírás – csupán a létezés más dimenzióját ragadják meg.” (48.) – „Természetesen nem vagyok sem olyan vakmerő, sem olyan naiv, hogy megkíséreljem definiálni a költészetet. Ki tudja definiálni, hogy mi az élet? (49.)
Ferenczi László Találkozások és tapasztalatok című kötete érdekes és kiváló olvasmány – a rövid, személyes hangvételű írások szinte minden sorából tanulni lehet valamit, s ez, azt gondolom, igencsak komoly teljesítmény.
