Ejtőernyővel és másik négy férfi társaságában érkezett meg egy fiatal költőnő Jugoszláviába 1944. márciusában. Ahogy átlépte a magyar határt június 9-én, Szenes Hannát azonnal elfogták a csendőrök, és a Margit körúti Hadik laktanyába hurcolták, ahol hónapokon át kínozták. 23 évesen lőtték agyon a nyilasok, 1944. november 7-én.
Anyját akarta kimenteni, és többi sorstársát, ez volt minden vágya. Annyira elszánt volt, hogy önkéntesnek jelentkezett a brit királyi légierő (RAF) ejtőernyős szekciójába. Mi másért akart volna visszajönni Magyarországra, amikor Palesztinában, ahová néhány évvel előtte költözött ki, már biztonságban volt.
Nem katonának készült, persze, miért is készült volna annak. Költő, író akart lenni, továbbvinni korán elhunyt édesapja, az újságíró, humorista és színpadi szerző, Szenes Béla szellemi örökségét.
Szinte kislányként írta első verseit, és később, az iskolában is kitűnő tanulóvá vált: a református Baár-Madas leánygimnázium iskolaelsőjeként csak a katolikusokra kiszabott, kedvezményesebb tandíjat kellett ezért fizetnie, nem a zsidó származású diákokra vonatkozó borsos, háromszoros árat.
Hiába a szép indulás, a kitűnő eredmények, az akkor már életbe lépett numerus clausus törvény miatt, amely a zsidó származású tanulók egyetemi bejutását korlátozta, nem tanulhatott tovább. Elkeseredésében elfordult az őt megkülönböztetőktől és öntudatos cionistává vált. Édesanyja könyörgése ellenére jelentős lépésre szánta el magát: Palesztinába költözött.
1939 szeptemberében, a nahalal-i mezőgazdasági iskola padjait koptatva kezdett bele a versírásba, majd rá két évre egy kibuchoz is csatlakozott. Belülről viszont mégis hajtotta valami megmagyarázhatatlan erő, az embertársaiért való aggódás, és talán az anyahiány is. Önkéntesként jelentkezett a brit hadsereghez, így kapott ejtőernyős kiképzést 1943-ban, Egyiptomban: a kiképzett, palesztinai zsidó fiatalokkal együtt a náci vonalak mögött akarták segíteni a zsidó ellenállási mozgalmat.
Immáron a brit különleges alakulat (SOE) főhadnagyaként jutott el Egyiptomból az olaszországi Bariba, onnan pedig négy társával együtt Jugoszlávia partizánok ellenőrizte területére. A magyar határt 1944- június 9-én lépte át, ám azonnal elfogták a csendőrök. Hónapokig kínozták a Margit körúti laktanyában, még a fogát is kiverték: édesanyja ellen vallatták, hadititkokat is megpróbáltak kihúzni belőle, mindvégig sikertelenül. Még fogságban is írt, az ott keletkezett versei pedig egy véletlennek köszönhetően a mai napig fennmaradtak: kötetét azóta számos nyelvre lefordították és sok országban kiadták. A Boldog a gyufa (Ashrei Hagafrur) című versét, Izraelben – ahol nemzeti hősként tisztelik és utcákat is elneveztek róla – és a zsidó közösségekben a mai napig népdalként éneklik:
Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot
Boldog a láng, amely szíveknek mélyén lobog
Boldog a szív, amely becsülettel múlt ki a világból
Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot.
Szenes Hannát (Anikót) 1944 októberében állították nyilas katonai bíróság elé, ahol hazaárulás vádjával ítélték halálra. November 7-én sortűzben lőtték agyon az akkor még csak 23 éves költőnőt.
Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították, ahol a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték végső nyugalomra.
Budapesten a VII. kerületi Szenes Hanna Parkban 2009-ben avatták fel emlékkövét.
