Évszázadokkal ezelőtt az volt a szokás, hogy az emberek nem nyitottak ajtót az udvarias, egyszeri kopogtatásra, az ajtón kopogtató vámpírok hiedelme miatt. Az egyiptomiaknál vérivó isteneket is tiszteltek, a görög drámákban pedig még jól csengő nevet is adtak a vérivó nősténynek: Empusának nevezték. A vérivó démonok/lények eredete évezredekre nyúlik vissza, maga a vámpír kifejezés viszont csak a középkorig. A vámpírőrület folytatódik: magyarul is megjelent Anne Rice 11. kötete, a Lestat herceg a Vámpírkrónikák című sorozatából.
A vámpírok léte a földön élő összes népcsoport mese-és mondavilágában megjelenik, amit Jung az emberiség kollektív tudattalanjából származó képekkel magyaráz, de a pellagra nevű betegséggel is párhuzamba hozták egy időben. Utóbbi egy bőrelváltozást jelöl, ami a ruhakivágás mentén alakulhat ki napozás hatására. Casal-gallérnak is nevezik, mert a spanyol G. Casal írta le először a jelenség nevét 1735-ben. Az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején járványként terjedt, és csak sok évvel később, 1937-ben derült ki, hogy a szervezet nikotinsavhiánya, valamint a tűpofán nevű aminosav hiánya okozza.
Ez idő alatt viszont sorra születtek a legendák a vérszívókról: valójában emberi holttestek, akik koporsóban alszanak, ember és/vagy állatvérrel táplálkoznak, természetfeletti erővel bírnak, valamint félnek a napfénytől, a fokhagymától, és a feszülettől.
Mi köze a magyaroknak Drakulához?
A vámpírológia, vagyis a vámpirizmussal foglalkozó tudományok Bram Stoker 1897-ben megjelent regénye, a Drakula nyomán terjedt el, amivel az ír szerző életre hívta a világ leghíresebb vámpírfiguráját. Az író Vámbéry Ármin magyar professzorral való találkozása után írta meg könyvét, aki elmesélte neki a havasalföldi gróf, III. Vlad („Karóbahúzó Vlad”/ „Drakula gróf”) történetét. A mű alapján 1931-ben forgatott film főszerepét, azaz Drakula grófot a magyar származású színész, Lugosi Béla játszotta, aki ezzel a világ legismertebb horrorfilm sztárjává vált, helyet kapva a Hollywoodi hírességek sétányán is. (Előtte 1927-ben a Drakula című Broadway darab főszereplőjét alakította.)
A vámpírőrület tehát koránt sem ma kezdődött, ám a kilencvenes években ismét lángra kapott: ekkor mutatták be ugyanis az Interjú a vámpírral (1994) című filmet Brad Pitt és Tom Cruise főszereplésével, amit Anne Rice 1976-ban írt, azonos című regénye alapján készült.
Na, de, hogy jön ide Jon Bon Jovi?
Azóta a vámpírok olyan filmekkel és sorozatokkal is bejöttek a divatba mint az Alkonyattól pirkadatig, a Penge, a Buffy a vámpírok réme, a Twilight, a True Blood, a Vámpírnaplók, és a The Originals – a teljesség igénye nélkül.
Anna Rice Lestat hercege a 11. darabja a Vámpírkónikák című sorozatának (az első az Interjú a vámpírral), ami az USA-ban tavaly október 28-án, magyarul pedig a Libri gondozásában jelent meg október elején. A könyv – amelyet az írónő Jon Bon Jovinak ajánl többek között – húszmillió példányban kelt el az USA-ban.
A népszerű zenésznek való ajánlás nem véletlen. A könyvben Antoine történeténél, aki a Sötétség Gyermeke lett Lestatnak köszönhetően, és egy ideig a szeretője is – kifejti, hogy Lestat rockzenéjét milliók hallgatják ma a földön. Ahogy Anne Rice ezt saját Facebook oldalán is megosztotta:
A Nagy Jon Bon Jovi Lestat Vámpír inkarnációja. Egyszer találkoztam vele néhány perc erejééig New Yorkban. Remélem sokáig hallgathatom még a dalát. Lestat él! (Alatta pedig belinkelte Jon Bon Jovi It’s my life című számát)
De szakadjunk most el egy kicsit attól, hogy Bon Jovi kinek a reinkarnációja. És térjünk vissza Anna Rice-hoz, aki több mint húsz vámpíros könyvet írt, ám még egyetlen olyat sem, ahol az eddigi szereplők egy könyvben „egyesülnek”. A Lestat hercegben viszont igen. A sztori röviden annyi, hogy a 21. században elszaporodott vámpírokat elkezdik lemészárolni a több ezer éves vámpírok az ún. Hang parancsszavára, akiket ez a titokzatos telepatikus erő ébreszt fel mély álmukból. Meg kell állítani a Hangot, ehhez pedig a Sötétség Gyermekei (vagyis az új vámpírok) mindenki kedvencét, Lestat herceget hívják segítségül.
Anne Rice szórakoztató stílusban kalauzolja el az olvasót különböző évszázadokba: utazást tehetünk a 4. századi Karthagóba, a 19. századi Párizsba vagy éppen a reneszánsz kori Velencébe, amellett, hogy mindig visszatérünk a jelenkori New Yorkba. A szereplők pedig, akik ugye itt újra találkoznak, töretlenül keresik együtt a Hang forrását, hogy vajon kitől vagy mitől ered.
Annyi viszont bizonyos, Anne Rice inkább az örök kívülállók metaforájaként használja a vámpír kifejezést, nem a mai, divatos értelemben.
Anna Rice: Lestat herceg (Prince Lestat), Libri, 548 oldal, 2015, fordította: Kallai Nóra, 4990 forint , itt most 4741 forint
