Eörsi István íróra, költőre, színházi emberre és publicistára emlékeztek október 13-án este a Gödör Klubban. A nagyjából százperces megemlékezést Vágvölgyi B. András nyitotta meg azzal a gondolattal, hogy Eörsi szellemében mindenképpen vidám estet kell tartani, mert Eörsi vidám ember volt.
Az est résztvevői, Ascher Tamás, Eörsi László, Földes László Hobó, Kuncze Gábor és Konrád György mindent megtettek, hogy ez így is történjen. Mikor Vágvölgyi Kuncze Gábort megkérte, hogy beszéljen az Eörsivel közös táplálkozásairól, ő kedves beletörődéssel köszönte meg, hogy rá gondolt e téma kapcsán, így, hogy
a színház és irodalom már megvolt.
Az anekdotázást Vágvölgyi András kezdte meg azzal a mulatságos történettel, amikor Eörsi egy alkalommal nem kisebb nagysággal, mint Allen Ginsberggel – akinek barátja és fordítója volt – hozatott fel három darab rohamsisakot és három golyóálló mellényt a Magyar Narancs szerkesztőségébe.
Eörsi koleszterindús táplálkozását is lefestette,
melyet nem csupán elképzelni állt módunkban, de a legendás étrend szatyorba, úgynevezett Eörsi-emlékszatyorba gyűjtött, nagyjából 4500 kalóriányi kellékét meg is vásárolhattuk a beszélgetést követően.
Földes László Hobó úgy jellemezte Eörsit, hogy mindenre elszánt volt, a legnagyobb lókötő, akit valaha látott. Hobó és Eörsi az Ascher Tamás színházában, Kaposváron ismerkedtek meg a 70-es évek közepén. 1982-ben felvetődött az ötlet, hogy Eörsi verseiből és novelláiból állítsanak össze egy előadóestet. Az ötlet ugyan megvalósult, de Hobo szerint az előadás pocsékra sikeredett, az ő hibájából. Ascher sok mindent elnézett neki, ám a performansz után huszonnégy oldalnyi írás állt rendelkezésére, hogy tanulmányozza: mit rontott el az előadás közben, amelyre Eörsi mindössze annyit mondott neki megnyugtatásul:
Ugyan ne törődj vele, telt ház van!
Hobo az Eörsivel közös történeteinek felidézése mellett, a költő néhány versét is felolvasta. A nehezen kiolvasható kézirat miatt néha megakadt, ám az est végén megnyugtatott mindenkit, hogy jövőre Eörsi-esteket fog celebrálni, fel fogják venni a novelláiból és verseiből készített dalokat, a kották is megvannak már hozzá.
Konrád György és Eörsi István 1952-ben ismerkedtek meg.
Konrád elmondta, hogy Eörsinek óriási szerepe volt a demokratikus ellenzék kialakulásában.
Többféleképpen remekül viselkedett
olyan helyzetekben, amikor megszorongatták. Ezt alátámasztandó, elmesélte, hogy egyszer, amikor egy kéziratot kerestek rajta, azt felelte faggatóinak: egy telefonfülkében hagyta, keressék meg, ő is keresi, neki is jól fog jönni, ha megtalálják!
Konrád ezután felolvasta a nekrológot, amelyet tíz évvel ezelőtt írt Eörsi halálára.
Az est vége felé járva elmondta, hogy az Általános Kulturális Fórum Budapesten Eörsi lakásán működött 85-ben. Továbbá, amit talán sokan nem tudnak, hogy ő volt az elindítója a Soros-alapítványnak, ő tanácsolta ugyanis Soros Györgynek, hogy csináljon egy kulturális alapítványt Magyarországon és javasolta azt is, hogy annak vezetője Vásárhelyi Miklós legyen.
Kuncze Gábor elmondta,
hogy Pistával jóban voltak, de Eörsi a politikával kapcsolatban indulatos volt, és mindig ilyenkor találták meg egymást. Kuncze ezeknek az alkalmaknak három fázisát írta le: az első fázis az volt, amikor Eörsi simán megírt egy publicisztikát, amelyet utána nem beszélt meg senkivel, a másik, amikor felhívta azért, hogy beszéljék meg, a harmadik fázis pedig, amikor nagyon nem tetszett neki valami. Ekkor csak annyit mondott: együnk!
Eörsi, aki a rendszerváltástól 2004-ig az SZDSZ tagja volt, nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a politikában kompromisszumokat kell kötni. Arra a kérdésre, hogy milyen volt Eörsivel a pártélet, azt válaszolta, hogy amikor nem találkoztak, akkor kiegyensúlyozott.
Eörsi 2004-ben azért lépett ki a pártból, mert
már semmilyen módon nem volt hajlandó elviselni azokat a béklyókat, amelyeket a pártban való politizálás jelent, és amikor elérkezettnek látta az időt, hogy ezt a béklyót ledobja magáról, kiszállt. Morálisan elfogadhatatlannak tartotta, hogy Wekler Ferenc SZDSZ-es politikus vissza nem térítendő szőlőtelepítési támogatásra pályázóként 400 millió forintot nyert. Ezt a pénzt Wekler ugyan jogszerűen kaphatta meg, de Eörsi nem tudta elfogadni, hogy egy morális kérdésre jogi választ adott az SZDSZ. Kilépését követően is írta a publicisztikákat, és utána is megbeszélték a dolgokat.
Élvezet volt vele politizálni. Ma már így látom.
– ezzel a két mondattal zárta le szórakoztató és informatív beszámolóját Kuncze Gábor.
Ascher Tamás főként Eörsinek a színházban töltött pillanatairól mesélt. Az író a színház minden zugában otthon volt: bármelyik folyosói sarokba leült a kéziratával és javítgatta a szövegét, nagyon otthonos volt a karmesteri szobában, sok zenés darabban közreműködött, de a legotthonosabban talán a kaposvári színháztól kicsit távolabb lévő színészházban mozgott, ahol volt egy saját szobája és konyhája. Itt gyakran látta vendégül a barátait, mely alkalmakról Ascher Tamás ekképpen beszélt:
Az irodalmi tudástól függetlenül is nagy boldogság volt Pistához menni, szellemi életet élni.
Szerinte Eörsit az antiszemitizmussal kapcsolatban is egy vidor harckészség jellemezte.
Na, a nácikám megint hívott ma reggel
– mesélte neki gyakran, tudniillik volt egy költő ismerőse, aki időnként felhívta, és mindenféle disznóságot mondott neki. Ő Döbrentei Kornélra gyanakodott, de máig nem tudni, hogy valóban ő volt-e a telefonnáci.
Eörsi forradalmi szerepéről
Vágvölgyi az író fiát, Eörsi Lászlót, mint történészt kérdezte.
Eörsi István forradalmi szerepe jól ismert: a Szabad Kossuth Rádióban beolvasták a forradalmi verseit. A nyolc év ilyen „bűncselekményért” várható volt.
A meghívott beszélgetők után a közönség is lehetőséget kapott a hozzászólásra. Léderer András, politikus kért szót, aki elmondta, hogy szerencsésnek érzi magát, hogy ismerte Eörsi Istvánt, és ezt fantasztikus dolognak tartja.
Két idézetet olvasott fel Eörsitől, egyet egy drámakötetéből:
Ameddig eszemnél leszek, mindig azt fogom vallani, hogy nincsenek következmény nélküli tettek.
A másikat pedig Kuncze Gábornak írt leveléből:
Most azonban először a szabad demokraták történetében, az ügyvivői testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a legalitás és a moralitás szférája egybeesik, vagyis ami törvényes, az egyben erkölcsös is.
