Néhány hete Magyarországon járt Mona Eltahawy egyiptomi-amerikai feminista író, aki első könyve kapcsán mesélt nekünk feminizmusról, traumákról és arab irodalomról.
Mona Eltahawy: A fátyol fogságában. Szexuális forradalmat az arab világban. Libri, 2015.
A fátyol fogságában Mona Eltahawy első könyve, azonban Eltahawy a témában járatosaknak már rég ismerős lehet. Az egyiptomi-amerikai Mona Eltahawy élt az Egyesült Királyságban, illetve Szaúd-Arábiában is, pályáját a kilencvenes években kezdte riporterként, később pedig szerkesztett arab nyelvű honlapot, illetve írásai megjelentek a Washington Postban, a New York Times-ban, illetve a Foreign Policy-ben is.
Szexuális forradalmat az iszlám világban – ez könyvének alcíme, innen pedig könnyen kitalálható, hogy A fátyol fogságában elsősorban a nők problémáit boncolgatja az iszlám államokban. Mona Eltahawy pár napig tartózkodott Magyarországon és utolsó estéjén, egy egyetemi előadás után beszélgethettünk vele a könyvről, illetve a nők problémáiról.
Mona Eltahawy a könyv kapcsán siet leszögezni, hogy a könyv üzenete nem országhoz, vagy nemhez kötött. Persze leginkább az iszlám államokról esik szó, illetve a könyvben kiemelt szerepet kap az arab tavasz és az elmaradt szexuális forradalom. Eltahawy szerint ugyanis a politikai forradalom csak akkor lehet sikeres, ha a társadalom is felzárkózik, és sikeresen végbemegy a szexuális forradalom az iszlám világban.
Az viszont nem járja Eltahawy szerint, hogy a nők együtt harcolnak a férfiakkal a forradalomban, aztán a forradalom végén a férfiak pedig visszaparancsolják a nőket a konyhába. Márpedig az elmúlt években ez történt.
A Közel-keleten a saját harcomat kell megvívnom nőként, az itteni nőknek viszont ugyanúgy harcolniuk kell a saját jogaikért. A feminizmus üzenetére mindenhol szükség van. Az én könyvem nagyon dühös hangvételű, éppen azért, hogy az olvasót is dühítse és feltegye a kérdést magában: mit tehetnék én az ügy érdekében
– mondja Mona Eltahawy, aki szerint a skandináv nőknek éppúgy nincs okuk hátradőlni, mint a magyaroknak, vagy az egyiptomiaknak. Persze a nők politikai aktivitása sok mindenen múlik, így a könyvben ő is felteszi azt a kérdést, hogy mi lett volna akkor, ha a családja az Egyesült Királyságban marad és nem találkozott volna ilyen közelről az iszlám nők problémáival. Szerinte:
Ha az Egyesült Királyságban maradok, akkor talán orvos lettem volna, akárcsak a szüleim, most pedig férjezett asszony lennék gyerekekkel. Imádom a szüleimet, akik példás házasságban élnek, de én nem tudnék boldog lenni úgy, ahogyan ők. Örülök, hogy így alakult.
A legnagyobb probléma Mona Eltahawy szerint még mindig az emberek gondolkodásában van. Amikor meséltem neki a magyar rendőrség áldozathibáztatós-nemi erőszakos videójáról, alig hitt a fülének. Nincs ez másképp Egyiptomban sem, ahol Mona Eltahawy 2011-ben rendőröktől szenvedett el fizikai és szexuális bántalmazást. A kórházban egy nővérnek mesélte el megaláztatásának történetét, aki csak annyit kérdezett tőle: „Hogy engedhette, hogy ezt tegyék magával?”.
Az említett incidens a könyvben is szerepel, amelyről olvasni sem könnyű, de Eltahawy elmondása szerint a megírása sem ment egyszerűen. Bizonyos időközönként szüksége is volt némi szünetre az írás közben, de összességében örül, hogy kiírta ezt magából, mert szerinte komoly szerepe volt a trauma feldolgozásában is. Későn kezdődő szexuális életéről is kendőzetlenül mesél, amiről pedig azért volt nehéz nyíltan írni, mert tudta, hogy a könyvet a szülei is olvasni fogják.
A könyv egy novella megidézésével kezdődik (Alifa Rifát: A távolban egy minaret), és a könyvben Eltahawy számtalanszor utal számunkra kevéssé ismert írókra, férfiakra és nőkre egyaránt. Amikor arra kérem, hogy ajánljon egy könyvet a magyar olvasóknak, láthatóan sokáig gondolkodik a megfelelő könyvön, végül a választása a Classical Poems by Arab Women: A Bilingual Anthology-ra esik (Abdulla al-Udari szerk.: Arab nők klasszikus versei).
Mona Eltahawy most könyvével turnézik, tavasszal öt hét alatt hat országban járt, most pedig összesen tíz országban mutatja be a könyvét két hónap alatt. Ennek keretében járt most Magyarországon is, a túra végén pedig végre lesz ideje gondolkodni az új könyvén is, majd az újév elején várják őt Indiában és Pakisztánban is. A közeljövőben pedig egy olyan szervezetet szeretne létrehozni, amely a feminista írókat kötné össze a világ minden tájáról, hogy erősíthessék egymást a harcban és tapasztalatot tudjanak cserélni.
