Szuperhős Akadémián trenírozza magát 13 gyerek nanotechnológiai balesetekre meg szörny-támadások elhárítására. A Másnap abszurd előadás székhez szegező jövőképpel: katasztrófára készülő gyerekek játékát állította színpadra a képzőművész/rendező Philippe Quesne. A gyerekek pedig annyira komolyan veszik az egészet, hogy még a rendezői utasításokkal sem tudnak foglalkozni: egyiknek repülőszerencsétlenség órája lesz, a másik füsttel szimulál radioaktivitást, és valakinek még kaját is kell főznie…
Nincs rosszabb, mint amikor gyerekek színészkednek a színpadon, és nincs lelkesítőbb, mint amikor játszanak.
(De Standaard)
A Másnapban Philippe Quesne 13 gyereket állít a színpadra, akik gigantikus, installációnak is elmenő díszletek között játszanak és zenélnek egy órán keresztül. Ebbe a játékba azonban annyira belefeledkeznek ők is, meg a nézők is, hogy a végére egy bizarr negatív jövőbe csöppenünk. A mindenre elszánt nebulók neonjelmezben forgatnak lövöldözős reklámokat, építenek bunkert vagy szerveznek (ellen)támadást. A tanórák közti szünetekben koncertet adnak, megvitatják a stratégiát, és felkészülnek a földönkívüliek és a szörnyek meglepetésszerű támadására; meg a szuperhősök jövőjére, amikor nem csak a túlnépesedést kell megoldani, hanem az agyimplantátumok kérdését is.
Az előadás a sok játék ellenére nem gyerekeknek szól: a szereplők feje felett végig ott lebeg a baljós „Next Day” felirat. Most még csak habszivacs megy a szemükbe, de mi lesz másnap, amikor felnőnek? A produkció ezerféleképpen gondolható tovább, több nyitott kérdést, mint fix értelmezési útvonalat kínál a nézőknek.
Philippe Quesne előadásai abszurdak és meghökkentőek, de hatásukra a minket körülvevő világról kezdünk el gondolkodni. Hiszen gúnyos és vicces képei a társadalom apró hiányosságairól szólnak, és könnyen lehet, hogy a valóságban sokkal több hülyeség vesz körül bennünket, mint amennyit ez a 13 gyerek művel a színpadon.
A párizsi rendező képzőművészetet tanult, aztán tíz évig színházi- és operadíszleteket tervezett, kortárs képzőművészeti kiállításokat rendezett. 2003-ban megalapította Vivarium Studio nevű társulatát, amellyel már kétszer is járt a Trafóban: A sárkányok melankóliájával 2009-ben és a Big Banggel 2012-ben. Ennek az előadásnak a rendezésére a belga CAMPO művészeti központ kérte fel, amely már régóta jól ismert a gyerekszereplőket színpadra állító, de felnőtteknek szóló előadásairól.
A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös program, a Flanders on the move programsorozat keretében. 2015. 10. 16-17. 20.00 TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza
