2015 fontos év a hetedikes diákok életében, legalábbis azokéban, akik az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet önkritikát gyakorló irodalomtankönyvéből tanulhatnak. Az Alföldy Jenő és Valaczka András által írt kiadványból ugyanis eltüntették a nyugatimádattal foglalkozó olvasmányt. Ez az a rész, amely nagy vihart kavart a sajtóban 2014 szeptemberében, a Librariustól kezdve a 444.hu-n keresztül számos vezető magyar hírportál beszámolt a blamáról. A „Nyugatimádat napjainkban” címet viselő olvasmány azzal szembesítette a diákokat, hogyan butítják magukat a plázákból meg a centerekből hazaérve, és miként szorítja háttérbe „az igazságosabb társadalom és az igényesebb kultúra iránti igényüket” a Nyugat.
A tankönyv új kiadása száznyolcvan fokos fordulatról tanúskodik, ugyanis az említett írás helyett a Nyugati példák című olvasmány szerepel, amely a következőket állapítja meg:
a reformkor megindításában fontos szerepet játszott a nyugat-európai minták megismerése is.
Az is meglepő a korábbi verzióhoz képest, ahogyan a tankönyv hangsúlyozza: Nyugat-Európa „messze előttünk járt”. Néhol már az az érzésünk támadhat, mintha saját, korábbi cinikus megjegyzéseiket próbálnák ellenpontozni a szerzők vagy a szerkesztők. De a Coca-Coláról és a McDonald’s-ról mégsem mondott le teljesen a baljós 13-as számot viselő oldal. A nyugati termékekhez és a reformkori Védegylethez kapcsolódva azt kérdezi a diákoktól:
Mit gondolsz, hogyan növelhetnénk a hazai termékek fogyasztásának arányát?
A válasz után 2015 hetedikesei rögtön autodidakta közgazdásszá válhatnak. Azaz csak majdnem.
A raktárkészlet felhalmozódása miatt ugyanis vegyesen kerültek az iskolákba a korábbi, nyugatimádatot kritizáló és az új, nyugati példákat hosszan soroló tankönyvek. Így az osztály egyik része meglepődve pillanthat át padtársa könyvébe, és szüleitől vagy tanárától zavartan kérdezheti: melyik a selejtes áru. A tanár és a szülő meggyőződése szerint válaszolhat. Ha pedig nem megfelelő az adott kiadvány Nyugat-képe, szerencsés esetben padtársával is elcserélheti a tankönyvet. Ki gondolta volna, hogy így is megvalósítható a szabad tankönyvválasztás.
De azért nem árt óvatosnak lenni a hetedikeseknek és tanárainak. Néhol ugyanis kifejezetten ultraliberális az Alföldy-Valaczka-négykezes. A Himnuszról például a következőket olvashatjuk:
Gondolatai ma is érvényesek a hazaszeretetről s a nemzeti türelemről: a nemzetet nem az idegen eredetűek kirekesztésével, hanem azok befogadásával képzelte el.
A mondat mögé közben beszivárgott a migránshelyzet. Nem lesz ebből baja a szerzőpárosnak?
A 2015-ös év a rendszerváltás utáni sajtó történetében is fontos év, hiszen sikerült megváltoztatnia egy egész tankönyvoldalt. A plágiummal vádolt köztársasági elnök megbuktatásán túl tehát már ezt is felmutathatja. Ahogy azonban az új tankönyvek megírása is titokban történt, úgy ez a változtatás is minden különösebb kiadói tájékoztatás, sajtóközlemény nélkül zajlott.
