Sikersztorinak nevezte a német egység 1990-es helyreállítása óta eltelt huszonöt esztendőt az október 3-i évforduló előestéjén adott interjújában az egykori keletnémet kommunista diktatúra feldolgozásával foglalkozó szövetségi alapítvány igazgatója. Anna Kaminsky szerint ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy minden sikerült volna.
Az igazgató a sikerek között említette a demokratikus struktúra, a jogállam megszilárdítását, egy nyílt és sokszínű társadalom létrehozását az ország keleti felében is. A szövetségi köztársaság nemzetközi tekintélye az elmúlt huszonöt évben ennek köszönhetően is nagymértékben megerősödött.
Anna Kaminsky szerint negyedszázaddal az egység helyreállítása után ugyanakkor jelentős hiányosságok tapasztalhatók a gazdasági fejlődésben, különös tekintettel az egykori NDK területén. A keleti tartományokban jóval alacsonyabb a munka termelékenysége, mint a nyugatiakban, a munkanélküliség pedig kétszerese a nyugati tartományokénak. A torzulásokat a korábbi kommunista parancsuralmi gazdaság okozta, ugyanakkor azokat a problémákat is, amelyek az elmúlt több mint két évtizedben az új szövetségi tartományok gazdasági fejlődésében jelentkeztek.
Az ossie-wessie ellentét
A korábban hagyományosnak számító „ossie-wessie”, azaz a régi és az új tartományok lakosainak mentalitásbeli ellentéteiről ma már nem lehet beszélni. Ezek az ellentétek, amelyek különösen a kilencvenes éveket jellemezték, ma már nem léteznek. Vannak ugyan mentalitásbeli különbségek az emberek között, különbözőképpen gondolkoznak például északon, mint délen, de ez teljesen normális.
A több mint négy évtizedes kommunista uralom természetesen hagyott hátra nyomokat – mondta Anna Kaminsky. Erre utalnak azok a felmérések, amelyek szerint Németország keleti felében erősebb a bizalmatlanság az állami intézményekkel szemben. Továbbá az is, hogy az ország keleti részében jóval erősebb az idegenellenesség, mint nyugaton.
Mindez főként a több évtizedes kommunista elszigetelődés hatásaival, illetve következményeivel magyarázható. Sokan azok közül, akik ma az utcákon tüntetnek, részben még az egykori NDK-ban szocializálódtak, mégpedig egy határozott, mindenekelőtt a külföldiekkel, az idegenekkel, továbbá „minden nyugatival” szembeni ellenségképpel. Ehhez jön még az is, hogy az egykori keletnémet kommunista hatóságok valósággal szították az intoleranciát, aminek természetszerűleg ma is érezhetők a hatásai.
A radikális szélsőjobb újraéledése
Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy huszonöt évvel az újraegyesülés után nem lehet minden szélsőséges megnyilvánulást az egykori NDK örökségével magyarázni. A radikális, szélsőjobboldali csoportok tagjai, a legutóbbi tüntetések résztvevői között sok a fiatal. Az igazgató szerint ennek az az oka, hogy különösen a kilencvenes években gyengült a civil társadalom, továbbá a jogállam olykor rendkívül határozatlan választ adott a keletnémet szélsőjobboldali megmozdulásokra. Ezzel kapcsolatban az igazgató emlékeztetett egy türingiai neonáci csoport által éveken keresztül végrehajtott, több halálos áldozatot követelő merényletekre, amelyek 2010 végén kerültek nyilvánosságra.
Az elkövetkező időszak legégetőbb feladatairól szólva Anna Kaminsky utalt azokra a kihívásokra, amelyek előtt Németország, illetve Európa áll, elsősorban a pénzügyi, de mindenekelőtt a jelenlegi menekültválságra. A szövetségi köztársaság az elmúlt negyedszázadban mindig is hangsúlyozta, hogy az egyesült Németország elkötelezett az egyesült Európa, a szolidaritás mellett.
Az igazgató igennel válaszolt
arra a kérdésre, hogy Németország képes-e megbirkózni a jelenlegi menekültválsággal.
Mindabból, amit az elmúlt negyedszázadban Németországban átéltem, amit az elmúlt huszonöt évben azzal kapcsolatban tapasztaltam, hogy a német emberek mire képesek, arra következtetek, hogy az ország meg tud birkózni a problémával
– mondta Anna Kaminsky. Ehhez egyértelmű szabályozásokra, hosszú távra szóló integrációs koncepcióra van szükség. Mégpedig minél előbb, mert a német szerepvállalást most elsősorban az erkölcsi segítségnyújtás kötelezettsége határozza meg, ez azonban semmiképpen nem jelent szilárd alapot a jövőre nézve. Az említett szabályozások, illetve integrációs program mellett Anna Kaminsky mindenekelőtt egy egyértelmű menekült-, illetve bevándorlási koncepció szükségességét emelte ki.
Ezzel egyelőre nem rendelkezünk.
Az alapítvány előtt álló feladatokról az igazgató elmondta: az alapszabályzat kimondja, hogy a legfőbb feladat a német, illetve a többi európai kommunista diktatúra által elkövetett bűncselekményekre, illetve a diktatúrák áldozataira emlékezés „ébren tartása”. Ezzel összefüggésben a múlt folytatódó feltárásának, illetve feldolgozásának szükségességét emelte ki. A múltfeldolgozással kapcsolatban hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az alapítvány továbbra is szembe kíván szállni az úgynevezett „osztalgiával” is, mindenekelőtt azokkal a törekvésekkel, amelyek a kommunista múlt „megszépítését” célozzák.
