A menekültek ügye rajzokat inspirál

ocztos 02

A képek kézhez vétele után megkérdeztük Ocztos Istvánt:

Miért készültek ezek a rajzok?

Ocztos István rajza

Ocztos István rajza

A választ – reméljük – sokan értik, és érzik:

“Sok helyzetet, ami valamiféle komplexust okoz nekem, s úgy érzem, a hatáskörömön kívül esik, tehát nem tudom megoldani, tehetetlenné tesz.

Így éreztem a menekültekkel kapcsolatban is. Hiába olvasgattam az újságokat, hogy ki mit nyilatkozik, kire mutogat, tesz, avagy nem tesz, nem hozott megoldást nekem.

Amikor elolvastam a cikket a keletiben elhelyezett csapról és “Babáról” akkor azonnal felkerekedtem, betettem a kifestőimet, ezek vannak nekem, amik jól jöhetnek a gyerekeknek és kimentem.

Aztán másnap is.

Erről írtam is.

Saját megjelenési vágyam és annak az érzésnek az elérése, hogy én is fontos vagyok, számítok, arra is gondoltam, hogy felhívom ismerőseim figyelmét is erre a helyzetre, ami megoldatlan és van mit, lehet is mit tenni az érdekében.

Ocztos István rajza

Ocztos István rajza

Természetesen tudtam, hogy sok cikk jelenik meg, profi fotókkal, de bíztam a személyem által történő megszólítás erejében és hatásában.

Ez meg is történt. Sok ismerősöm, barátom elolvasta, megnézte a képeket, volt, aki fel is hívott telefonon, vagy írt üzenetet, kérdéseket tett fel.

Az elesettek, bárkik legyenek is, mindig megérintenek érzelmileg. Nem sokkal gondolom magam kevésbé elesettnek, illetve, néhány pillanat, s ugyanolyan helyzetben találom magam, mint ők.

Gondolom, az is hozzátartozik, hogy édesanyám a közelünkben lévő nevelőintézetben dolgozott egész életében, s ma is oszt szerdánként ételt hajléktalanoknak.

Ocztos István rajza

Ocztos István rajza

Visszatérve a rajzokhoz:

Ha rajzolok, többnyire megnyugszom. Ettől jobban érzem magam. Tudok például gondolkodni, illetve a megoldás a rajzkészítés közben jön, hiszen akkor arra koncentrálok, s ez elvonja a figyelmem minden egyéb dologtól, kvázi problémamentes állapot.

Miután megrajzoltam ezt a négy rajzot, azonnal felkerekedtem ismét, s kimentem a keletibe. Azóta szinte minden este.

Ocztos István rajza

Ocztos István rajza

A péntek este és éjszaka olyan volt, mintha valaminek a gyújtópontjában lettünk volna, együtt. Hozzájött ehhez a focimeccs, a sok rendőr, aki vigyázott mindannyiunkra, s az, hogy be akartak mindenkit terelni az aluljáróba, mivel másképp nem tudnak minket megvédeni. Ez azért elég felemás érzés volt, hiszen onnan meg nem lehet semerre menekülni. A két helikopter körözése is fura érzéseket keltett.

A buszok megérkezése viszont hihetetlen megkönnyebbülést okozott, amire az eső is eleredt. Az egy eufórikus érzés volt. Bár néhányan kételkedtek a menekültek és az ismerőseim közül is, hogy ez csapda, én határozottan állítottam, hogy ez nem fordulhat elő.

A rendőrök igen nagy számmal voltak jelen, tulajdonképpen bekerítettek minket, de nem engedték a szurkolókat a közelébe se a térnek, a buszra szállást pedig végig őrizték.

Kimondhatatlan és felejthetetlen élmény volt, annak ellenére, vagy attól függetlenül, hogy a történet folytatását nem ismerjük.

Ez az érzés a legtöbb menekültön is érezhető volt, főleg a férfiak integettek és kiabálták bele, nekünk az éjszakába:

GOOD NIGHT!”

https://www.youtube.com/watch?v=nKyPYnTcrKA



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!