Nemrég jelent meg magyarul Paul Harding Pulitzer-díjas regénye, az Apák. A Tarandus Kiadó gondozásában megjelent könyvről a könyv fordítóját, Pordán Ferencet kérdeztük.
A könyv eredeti címe Tinkers, magyarul viszont az Apák címet kapta Paul Harding regénye. Miért?
A mű címe volt az egyik legvitatottabb kérdés. A tinker bádogost, vándor üstfoltozót jelent, illetve a to tinker away at something annyit tesz, hogy babrálni, „molyolgatni” valamivel, akár kézzel, akár agyban – ez utóbbi jelentéstartalmat erősíti az is, hogy a tinker szó egybecseng a gondolkodót jelentő thinker kifejezéssel. A Molyolgatás azonban magyarul nem igazán érvényes, elfogadható cím, így másik címet kellett keresni. A könyvben három nemzedék férfitagjainak történetét kísérhetjük végig a fiútól a nagyapáig, így lett végül a magyar cím Apák.
A könyvet végigkísérik különböző betétszövegek. Ezeket nehezebb fordítani, mint a szöveg többi részét?
Két típusú betétszöveg van az Apákban: az egyiket A gondolkodó órásmester könyve című, fiktív műből vett idézetek jelentik – esetükben viszonylag egyszerű dolgom volt, habár az órajavításról szóló részek komolyabb kihívást jelentettek. Ezenkívül szerepelnek részletek egy padláson talált enciklopédia-szerű könyvből, amelyek különböző természeti jelenségek, életképek leírását tartalmazzák, e szakaszok címei okoztak némi fejtörést. Az eredeti szövegben minden ilyen beszúrás latinos hangzású címmel bír, ám valamennyi latin cím hibás – ugyanakkor néhány esetben a tévesztés jelentéstöbblettel is bír. Persze, ha valaki nem beszél latinul, akkor ez az angolban sem jön át egyértelműen, úgyhogy ezzel meg kellett küzdenünk; végül a szerkesztővel arra jutottunk, hogy a latinnak hangzó címek mellé magyar megnevezéseket is írunk. Az angol olvasó annyival van előrébb, hogy mivel számos szó a latinból került át az angolba, számára néhány kifejezés eleve ismerős lehet, magyarul viszont ez nem működik.
A regény elég különlegesen kezeli az idősíkokat, ugyanis a elbeszélés néha kiszámíthatatlanul ugrál a három főszereplő között.
A különböző idősíkok alkalmazása nagyon érdekes; az olvasó néha nem tudja eldönteni, hogy hol végződik a valóság és hol kezdődik a hagymázas képzelgés a haldokló Crosby fejében. Paul Harding gyakran inkább fest, mint ír: olyan képeket tesz fel elénk, amelyeknek sokkal fontosabb a hangulata, mint maga a cselekmény.
A regény egy pontján elég részletesen olvashatunk az órák szétszereléséről és összerakásáról. Kellett segítséget kérned az órákkal kapcsolatban?
Természetesen – e téren egy nagyon szimpatikus órásmester, Singhoffer Gusztáv volt segítségemre. Úgyhogy a fordítás egy ideig nagyon képben voltam az órákkal, de ez olyan jellegű háttértudás, ami néhány hónap alatt kikopik az ember agyából.
Mit gondolsz, miért épp az órák kapnak ekkora hangsúlyt az Apákban?
Azon kívül, hogy Hardinghoz eleve közel áll ez a témakör, hiszen maga is kitanulta nagyapjától az órásmesterséget, a főszereplő, George Crosby ugyanúgy próbálja meg szétszedni és újra összerakni a saját életét, a saját elméjét, ahogyan az órákkal babrál. Az pedig már az olvasóra van bízva, hogy sikerrel jár-e; az utolsó jelenet számomra egyfajta megbékélést sugall.
Neked mi tetszett a leginkább Harding regényében?
A könyv egy része roppant kellemes korrajzot ad a gazdasági világválság környéki Egyesült Államok nagyon vidéki, nagyon eldugott részéről, és ezt a világot korábban nemigen ismertem.
(A nyitóképen Paul Harding, a könyv szerzője látható.)
