Őszintén be kell vallanom, hogy fent nevezett Bencsik Andrást személyesen nem ismerem. Tehetségére és jellemére vonatkozó – bizonyára elhamarkodott – következtetéseimet nyilvános megszólalásai és megjelent írásai alapján vontam le. Nevét a mai napig le nem írtam, s ha magánbeszélgetés során szóba került, akkor is csak egy-egy elutasító tőmondat erejéig szerepelt. Úgy gondoltam, hogy egy súlytalan szájkarate-bajnok, aki mondanivalójának értékéhez képest amúgy is túl nagy teret és figyelmet kap. Szóval azok közé tartozom, akik Bencsik Andrást, a Demokrata című sajtóterméket és az egész békemetesdit nem vették komolyan (mondjuk a Békemenetben, amíg a rendszer használta, legalább annyi szimpatikus volt, hogy szerepe alapján viszonylag könnyű párhuzamba állítani a békepapok mozgalmával).
Néhány perccel később érkezett a híradás, hogy rendkívül erős energiaimpulzus érte Európa keleti részén, Paks város térségében a Duna folyó egy szakaszát. Az energianyaláb szabályszerűen kettémetszette a talajt a folyómeder alatt, és többszáz méter mély szakadékot hasított belé. A szakadékba zuhogó víz a mélyből forró gőzként tör fel, és gázokkal vegyülve gigantikus ködfelhőt borít a környékre. A szeizmográfok erős földrengést észleltek a térségben. Egyelőre nem tudni, hány ember lett a katasztrófa áldozata, de az anyagi kár jelentős. Óriási szerencse, hogy évekkel ezelőtt a magyar kormány úgy döntött, nem újítja föl a közelben található muzeális atomerőművet. Ha az most működött volna, a katasztrófa beláthatatlan károkat okoz, mivel az atomerőmű a becsapódás hatására gyakorlatilag kettérepedt…
– írja méltatlanul elfeledett science fiction regényében J. T. Chipendale. A regény címe: KEEC – A Nagy Világ-Regatta, s mondhatom, negyedszázad után újraolvasva is úgy látom, hogy nagyszerű, figyelmet érdemlő sci-fi, mely megállja/megállná a helyét a nemzetközi színtéren is! Az csak emeli a kötet vonzerejét, hogy sci-fi-ben viszonylag ritkán olvashatunk idézetet Pilinszky Jánostól, s az is ritkán esik meg, hogy egy kozmikus színtéren játszódó regényben magyar az egyik kulcsszereplő. A regény szövegéhez kapcsolt jegyzetapparátus is meglehetősen szórakoztató, még klasszikus Arisztid és Tasziló vicc is van benne! A történetben rejlő sok nyalánkság között pedig szinte elveszik az Olvasó! Például, amikor az embereknek a Nap közelgő pusztulása miatt el kell hagynia a földet, hogy hatalmas űrhajókra költözve elhagyják a galaxist a csöveknek nevezett űrhajókon, akkor
az emberiség úgy döntött, elsöprő 86:14 arányban, hogy a hagyományos nemzeti keretek elhagyásával kívánja élni a csövekben az életét.
Nehezemre esik belegondolni, hogy a negyedszázaddal ezelőtti kritikusoknak és recenzenseknek mekkora felelőssége van a mai közbeszéd állapotában. Ha akkoriban felfedezik és kellően kidomborítják a regény erényeit, ha ajánlásaikkal sikerkönyvvé teszik J. T. Chipendale regényét, akkor ma a magyar sci-fi-irodalom nyilván gazdagabb lenne néhány jó regénnyel és (talán) a magyar kultúra is büszkélkedhetne még egy jó íróval. S mi történt ehelyett? Van egy Bencsik Andrásunk, akinek megnyilvánulásai (szerintem) néha kerényii mélységekbe rántják az olvasót!
Bencsik András sajnos csak egyetlen könyv erejéig lényegült át J. T. Chipendale-lé, de őszintén mondom, én sokmindent hajlandó lennék elfelejteni, ha visszatérne arra a pályára, hiszen a könyv biztatással zárul:
(Vége az első könyvnek.)
Kedves Bencsik András, én jobban várom a regény folytatását, mint a következő Békemenetet!
***
[J. T. Chipendale: KEEC – A Nagy Világ-Regatta – Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, (évszám nélkül) – borító: Gellér B. István – 296 oldal, puha kötés – ISBN 9633161835]
