Diószeginé Nanszák Tímea – Zsákay Edit: Erkölcs és illem / általános iskolásoknak – Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen (évszám nélkül) – 128 oldal, puha, ragasztott kötés – ISBN 9789635968916
Tavaly sokat dohogtunk és dünnyögtünk a frissiben kötelezővé tett erkölcs- és/vagy hittan kapcsán. Volt miért szapulni az ismeretlen szándékú szerzők összecsapott műveit.
Örvendjünk a penetráns tankönyveknek!
Baltás gyilkos öl meg egy kislányt az 5.-es oktató CD-n
Ekkora a baj? Fél milliárd erkölcstanra a rendkívüli alapból
Most viszont egy olyan „tankönyvnek látszó” tárgyba futottunk bele, amely minden elképzelhető színvonal alatt van. Egyesek szerint a legdurvább tudatmódosító szerek hatása nem lehet ennyire brutális, mert a halálos dózis többszörösét kellene az embernek magába tuszkolnia! Mások azt gondolják, hogy a szerzőket valaki fegyverrel kényszeríthette arra, hogy nevüket adják ehhez a könyvhöz! (Szerintem valószínű, hogy a kiadót is zsarolással kényszerítették erre a papírpazarlásra!)
Az Erkölcs és illem című, könyvárusi forgalomban kapható könyv nem tankönyv, bár vitathatatlanul hasonlít a mai tankönyvekre. Tizenegy nagyobb fejezetben tárgyalja az illemet (Ki vagyok én?; Viselkedésünk alapjai; Az étkezés illeme; Testünk, ruhánk, környezetünk tisztasága; Fiúk és lányok…). A fejezetek többsége rövid, oktató jellegű szöveggel kezdődik, majd ezt követően vannak tesztek, rejtvények és kérdések, melyekkel felmérheti a kis nebuló, hogy mennyit tud az illendőségről. A fejezetek végén – a szülők nagy szerencséjére – megvannak a megoldások is. Az előbb felsorolt elemek közül csak némelyik ellen lehet kifogást emelni.
A rövid bevezetők a szerzők tájékozatlanságáról árulkodnak.
A tesztkérdések esetenként értelmetlenek, s a rájuk adható válaszok sem mindig egyértelműek, gyakran idejétmúltak, máskor csak speciális helyzetekre érvényesek.
A rejtvények rettenetesek.
A megoldókulcsok tele vannak egyértelmű hibákkal.
Haladjunk sorban, s nézzünk bele végre a könyvbe! Az étkezés illeme című fejezet bevezetőjéből:
Régen az emberek ülve étkeztek, de ha sokat ettek, az étkezést fekve folytatták. Az evőeszközt nem ismerték, a kezükkel ettek. Az egyes fogások között az asztalt csak egyszerűen lesöpörték, illetve az asztal környékét felseperték, mivel a csontot mindenki maga mögé dobta. Az egyiptomiak használtak először kanalat, majd a középkorban felfedezték a villát.
Az asztal fontos szerephez jutott az étkezések alkalmával. […]
Manapság az emberek ünnepélyes alkalmakkor vendéglőbe mennek. Ilyen ünnepélyes étkezéseket már az ókorban is rendeztek. Nagyon híresek voltak Lucullus, római hadvezér lakomái.
Esküszöm, ilyen szövegeket a tanárok szoktak gyűjteni a gyerekek fogalmazási hibáiból. Nézzünk bele a „tisztálkodós” fejezet bevezetőjébe, ne feledkezzünk meg a magyarok érdemeiről a higiénia területén!
A tisztasági fürdőnek változatos és érdekes története van. A fürdőkultúrát a rómaiak a világ minden zugába elvitték. A hideg, langyos, meleg medencés gőzfürdők pompás mozaikokkal, falfestményekkel díszítettek.
A bizánci császárok, ha útra keltek, bőrmedencés magyar fürdőt és fürdősátrat vittek magukkal. A középkori várakban fából készült medencékben fürödtek, a városokban fürdőházak nyíltak. […]
A strandolásnak is vannak hagyományai . Az első igazi strandoló egy francia hölgy volt, akit hordozószéken vittek a hullámok közé. […]
Tudom, rá kellene térni az egyéb problémákra, de kicsit még visszaélek az olvasói türelemmel, és idézek a Művelődés, szórakozás című fejezet elejéről:
Az első kiállításrendezők az antik görögök voltak. A legelső képkiállítás Korinthoszban volt.
Az első általános iparkiállítás 1789-ben nyílt Párizsban. Magyarországon 1842-ben tartottak kiállítást.
Ha ez egy viccgyűjtemény lenne, esküszöm, jól mulatnék! De nem az! A két hölgy – akiket ismeretlenül is üdvözlök – nyilvánvalóan komolyan gondolta. Nézzünk bele tesztekbe, ízlelgessük a kérdéseket is!
Mikor illik két embernek vitatkozni?
1 Soha.
2 Mindig.
x Ha kellő mennyiségű ismeretük van az adott témában.
A kulturált vitában kik vagy mik ütköznek egymással?
1 A vélemények.
2 Emberek.
x Senki, semmi.
Miről lehet beszélgetni, társalogni?
1 Válogatás nélkül mindenről.
2 Ami a feleket, beszélgetőpartnereket érdekli.
x Állatokról. […]
Ereukséasv! – jegyezzük meg ezt a szót, akkor is, ha eddig nem ismertük. Ez a könyvben található egyik keresztrejtvény frappáns megoldása. Tudja talán valaki, hogy mit jelent?
A következő kérdések az étkezésre vonatkoznak, az étkezés körülményeinek meghatározása nélkül!
Illik-e étkezés közben beszélgetni?
1 Igen.
2 Nem.
x Néha.
Illetlenség-e a sült csirke szárnyát leszopogatni?
1 Igen.
2 Nem.
x Kiosonva a konyhába, nem.
Gyermek figyelmeztethet-e felnőttet csámcsogásért?
1 igen
2 Nem
x Csak a nagyapját.
Az iskolai ebédlőről szóló kérdéssornál jöttemtem teljesen zavarba. Rá kellett ébrednem, hogy elképzeléseim a világról teljesen idejétmúltak, s egy olyan világban gyökereznek, ami végleg elmúlt. Nem találtam olyan választ, amivel azonosulni tudnék!
Mit teszek, ha az aznapi ételt nem szeretem?
1 megkérdezem, hogy lehet ilyen rossz ebédet főzni.
2 Kiveszem ugyan, de egyből a moslékba öntöm.
x Megköszönöm, és mondom, hogy ebből most nem kérek.
A korszerűtlenség érzése csak akkor múlt el, amikor az ápoltságról szóló fejezetben ráakadtam arra a kérdésre, ami visszaröpített gyermekkoromba (akkor találkoztam utoljára ilyesmivel)
Illik-e a fiúknak a nadrágjuk hátsó zsebében hordani a fésűt?
1 Igen.
2 Nem.
x Attól függ, hová megy.
És az időutazás nem ér véget:
Ha személyes megjelenés helyett névjegykártyát küldünk, mit illik tenni?
1 Bedobni a postaládába.
2 Ráírni, hogy: „keressen fel!”
x Az alsó sarokba felírni a névjegykártya átadásának okát.
Ízelítőnek tényleg elég ennyi! Ha a fentihez hasonló kérdések alapján gyermekünk kevés pontot ért el, akkor következhet a megalázás és földbe döngölés:
Bármennyire is igyekszel udvariasan, illemtudóan viselkedni, ez nem sikerül. Komoly fáradságodba kerül, hogy betartsd az illemszabályokat. Ha valaki utánozza vagy követi viselkedésed, elveszett ember. Barátaid és ismerőseid regényeket tudnának mesélni illetlenségeidről. Próbálj meg utánaolvasni, és a leírt illemszabályokat megtanulni.
Szerencsére a nagyra becsült szerzőpáros nem ragadt le a XX. századba! Külön fejezetet kapott a „Netikett”! Hagynám is a kérdéseket, s egyből a megoldásokhoz ugranék, hiszen az nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az alapfogalmakkal:
– billentyűzeten keresztül folytatott telefonbeszélgetés = chat
– közösségi háló = facebook
– vezeték nélküli internet kapcsolat = skype
– egy meghatározott közösségi oldalon közzétenni valamit = tweetelés
Bocsánat, de nem folytatom! A fentiek fényében nem sejtek semmiféle rossz szándékot a háttérben, viszont hihetetlen nagyságú emberi butaságot annál inkább. Bár azt be kell vallanom, hogy a kiadó bizonyos szempontból elérte a célját, mert visszamentem a könyvárushoz, s vettem még néhány példányt! Ezen kívül azt is felfedeztem, hogy a szerzőpárosnak több kötete is van!
Nincs ezzel a tankönyvvel semmi különösebb baj. Valahol el kell kezdeni az illemre oktatást, lehet, hogy kicsit „dedós” a könyv, de nem egyetemi tanároknak készült. Tulajdonképpen a tanárok is rászólhatnának a gyerekekre a napköziben, ha csámcsogva esznek, ha harapják (nem törik) a kenyeret, vagy ha csámcsognak, könyökölnek az asztalon, ha lenyalják a kést stb. stb. Remélem, ilyen szabályok is szerepelnek a kiadványban. Elképzelhető, hogy sok tanárnak is szüksége lenne rá.
Először is: a könyv nem egyszerűen csak „dedós”, hanem – még akkor is, ha (feltételezzük jóhiszeműen) további „nyalánkságok” nincsenek is benne a cikkben megemlítettekhez képest – égbekiáltó marhaságok gyűjteménye.
Másodszor: ezek az „illemszabályok”, amiket te is felsorolsz és a cikk alapján a könyv is tartalmaz, tipikusan azok az idióta „társadalmi normák”, amik teljesen fölöslegesen korlátozzák az Egyént. Semmi negatív morális tartalma nincs annak, ha vki ezeket nem tartja be. Ezek a szabályok csak a birka ember segédletei az élethez; azoké, akik túl gyávák / buták / konformisták / önállótlan gondolkodásúak ahhoz, h valódi tartalom köré építsék az életüket, és – annak a (hamis) érzetéért, h vmilyen „értéket” képviselnek – pótlékként ezekbe kapaszkodnak.
Ez a „nevelés”-felfogás, amit az is, amit te leírtál, és a könyv is tükröz, valójában idomítás. A gyakorlata pedig nem szabad gondolkodású embereket termel ki, akik mindig megkérdőjelezik, és ha kell, kritikailag meghaladják a mindenkori status quo-t; hanem birkákat, akikben elnyomták a szabad gondolkodást, és akik így a vmilyen felsőbb entitás által diktált szabályokat követik (ezzel egyben, néha akaratlanul, de gyakran akarva is, a hatalom malmára is hajtva a vizet).
Én napközis koromban is haraptam a kenyeret; igenis rákönyököltem az asztalra, ha úgy tartotta kedvem; igenis lenyaltam a kést stb.-stb. És mindmáig így teszek. Nem fogadom el, h emiatt rosszabb, értéktelenebb lennék bárkinél is, aki ezeket nem teszi; sőt, büszke vagyok erre. Nem magára a szokásra. De arra igen, h nem vettek rá a „rászólási” próbálkozások – és általában a társadalmi nyomás – arra, h olyan normákat internalizáljak, amik fölöslegesen korlátoznának.
Remélem, ez a mém terjed el és erősödik meg a következő generációnál, amit én képviseltem és képviselek. Nem pedig az a káros mém, amit a könyv – és a te kommented – terjeszt.
az rendben van, hogy a könyv szar, de azért a cikk címét is át kellene gondolni, nem?
Valóban, a cím értelmetlen, a vessző benne pedig helyesírási hiba. Öt szó esetén ez azért rekord.
Ereukséasv!
Pont olyan rossz, hibáktól hemzsegő, értelmetlen szemét kupac ez is, mint akár az erkölcstan (lol) könyv vagy éppen az analfabéta tanfolyamra (másoktól lopott anyagból készült) tankkönyv, amihez már nem futotta rektorra, olyan emberre aki legalább alap szövegszerkesztőt tud kezelni vagy esetleg pedagógusra vagy tankönyvíróra aki szólt volna, hogy EZT NE!
Nem értem miért kell védeni?
ha már a hibáknál tartunk, akkor a Rektor egy egyetem vagy főiskola kinevezett vezetője. amire te gondoltál, hogy átnézi a könyvet megjelenés előtt és javítja a hibákat, az vagy a Lektor vagy a korRektor
előbbi általában inkább szakmailag ellenőrzi és javítja a könyv tartalmi, megfogalmazási hibáit, a helyesírási hibákat az olvasószerkesztő, nyelvi Lektor, vagy korrektor szokta javítani – abban viszont igazad van, hogy sajnos egyre több helyen spórolják ki ezek a munkabérét, amivel egyre nagyobb kárt okoznak…
Attól, mert valaki illemtudóan eszik (nem nyalja le a kést, ill. nemcsak kanalat, hanem kést-villát is használ), még lehet liberális gondolkodású. Aki szépen eszik, biztos nem is lesz becstelen vagy autokrata?! Elég nagy baj volna összemosni az evési kultúrát a gondolkodás önállóságával… Ez a mű nyilvánvaló papírpocsékolás, hiszen ami benne van, az vagy felesleges (mint a Jane Austen-korabeli kártyaküldés), vagy már óvodában megtanultuk, vagy pontosabban tudjuk, mint ezek a mérhetetlen ostoba szerzők, akik (amikor a skype-ot a vezeték nélküli internettel azonosítják etc) nem veszik észre, mekkora butasághoz adják a nevüket. A Jóisten tegyen találékonnyá bennünket szülőket, hogy Orbánisztán újabb agymosó hülyeségét sikerüljön a gyerekeinkkel idén is elkerülnünk…