170 centiméter alatti magassággal is lehet teljes életet élni, viszont egy koncerten kifejezetten komoly hátrányt jelent mondjuk akkor, ha az ember elé beszambázik egy center poszton játszó kosárlabdázó. De mit lehet ilyenkor tenni? (Ez az egész innen jutott eszünkbe.)
Ez jó kérdés, nem véletlenül, hogy erre az ősidőktől kezdve égető kérdésre még mindig nem érkezett megnyugtató rendezés. Érdemes azt a legelején tisztázni, hogy egy könnyűzenei koncert ritkán szól arról, hogy a jelenlevő közönség azzal foglalkozna, hogy másnak is jó legyen. Ez nem ez a műfaj, még akkor sem, ha számtalanszor segítettek már nekem is más emberek koncert közben, például sosem fogom elfelejteni, amikor egyszer lerúgták a fejemről a szemüveget, és egy kedves lány szánakozó mosollyal visszaadta; vagy mikor egy jólelkű fiatalember a kapucnimnál fogva húzott fel a földről, csekély fájdalom árán.
De a kedves anekdotáktól függetlenül az emberek azzal foglalkoznak egy koncerten, hogy jól érezzék magukat, ami teljesen normális, hiszen az ember nem jótékonyságból vesz koncertjegyet. És mivel a jelenlevők érkezési sorrendben foglalják el a helyüket, bizony megy a bokszolás a helyekért.
Alapvetően hiszek az emberi jóságban, így abban is, hogy a magas embereknek sem születnek gonosznak. Éppen ezért sosem hittem abban, amikor jobbára hasonlóan alacsony barátnőim méltatlankodtak, hogy
nézd, ez a szemét direkt beállt elénk! Direkt!
Valóban direkt állt be elénk, de alapvetően nem hiszem, hogy azért, hogy két törpével kicsesszen, hanem azért, mert neki ott valamiért jobb. Egy magas embertől sem várhatjuk el, hogy guggolva, vagy összegörnyedve élvezze a koncertet, és azt sem, hogy az ugyanannyi pénzért vett belépőjéért ne választhassa meg szabadon a helyét.
Persze vannak extrém esetek, amikor a jófejség valóban megkérdőjelezhető, mikor például egy amúgy is átláthatatlan hústorony-fal elé érkezik még egy kosárlabdázó, aki nemcsak továbbrontja a kilátást, hanem indokolatlan közelségbe hozza a testünket, csak azért, hogy jobban lásson. Mindent én sem tűrök el, ha nem feltétlenül szükséges egymáshoz préselődni, akkor ezt kerüljük el inkább, ha magasak vagyunk, ha alacsonyak.
Egyébként a probléma viszonylag könnyen megoldható lenne, ha:
- a koncertekre egészséges mennyiségű embert engednének be (tudunk a szigorításról, de azért tegyük a szívünkre a kezünket: van még hová fejlődni)
- a koncerthelyszínek padlója enyhén lejtene, nyilván nem balesetveszélyesen
- ha az alacsonyak nem lennének kis pattogó méregzsákok
- a magasak pedig szívükben egy keleti bölcs nyugodtságával érkeznének a rendezvényre.
Összességében alacsony emberként is ki lehet dolgozni jó taktikákat a jó kilátásra (első sor; oldalazó mozgás; magunkkal hozott saját bejáratú magas barát; fizetett testőr; Buffalo-bakancs; régimódiaknak gólyaláb stb.), de azért ennél vannak nagyobb problémák is, például a halk koncerten hangosan éneklők, vagy azok, akiknek minden időjárásban kényszerük van folyadékot locsolni másokra, de velük majd egy másik alkalommal folytatjuk.
