Vega City
– Van ennek valami értelme?
– Ameddig azt érzed, van, addig igen. Utána nincs.
Tegnap este leültem a zeneakadémia elé, mert ott van pad. Különben nincs. Szinte sehol. Gondolom a hajléktalanok miatt. Hogy ne feküdjenek oda. Mert odafekszenek. Más magyarázatot nem találok.
Esti vásárlás után veszek egy kávét az automatából, s ott megiszom. Megtaláltam a régi csapatot akik elköltöztek a csarnokból amikor elkezdődött a felújítás. Azóta, ha csak tehetem, oda megyek vásárolni.
Szeretek ott üldögélni késő este, de néhány napja odaült szorosan a csomagom mellé, – majdnem bele, – valaki, cigit kért, nem adtam neki. Erre úgy beszélt velem, – milyen egy takony vagyok, – majdnem pofán vágtam. Felálltam, elraktam a cigit, miközben folyamatosan provokált. Mondja: meséljek.
Végül önuralmat gyakoroltam és elmentem onnan.
Így, tegnap este ismét arra mentem. Nem fogsz ki rajtam. Üresek a padok.
Az akadémiával szemben vacsoráznak az éttermek teraszán, részeg külföldi, focimezes csoportok ordibálnak, néha elhalad egy kerékpárnak minősített sörcsapos kerekeshajtány. Freddie Mercury hangja szól: We are the Champions.
Két ember leül. Még négy. Röviddel később még kettő. A másik padra is. Hitchcock: Madarak.
Férfiak, fiatalabb férfiak, kendős asszonyok, kis gyerekek. Nézegetem őket feltűnés nélkül. Először háttal ülnek, majd mellém is. Nincs nálam semmi apróság. Amint hazamegyek, teszek be valamit. Kis matricákat legalább. Adjam oda az ételt, amit vettem? Nem mintha kérnének tőlem valamit.
Csendesen beszélgetnek, inkább hallgatnak, megpihennek. A kicsi mozgolódik anyja ölében, feltámaszkodik a pad támlájára. Az ártatlanság maga.
Rámnéz, elmosolyodik. Felém fordul a fekete kendős anyja. Ő is mosolyog. Különlegesen mélyről jövő, megigéző mosolyuk van. Profilból nem látni a nők arcát, eltakarja a kendő.
A férfiak távolságtartóbbak, de amikor felállok, szép estét kíván az egyik és visszainteget.
Hazafelé néhány kocsma, fagyizó, az egyik kis indiai éttermecske a Vega City.
De lehet, már nem ez a neve.
Budapest, 2015. 08. 12.
Ocztos István