Írta: Kiss J. Zoltán független kvantumenergia-kutató
Ez a magyarázat eredetileg az előző piramis-írás része volt, de úgy gondoltuk, hogy ahhoz túl műszaki, hogy könnyen olvasható legyen, ezért kimaradt. De ha a tisztelt olvasót érdekli, akkor itt rendelkezésre áll.
A gravitációnak kétféle hatása van: a mechanikai, ami miatt minden földet ér (ez a legdiplomatikusabb megfogalmazás) és a kvantum hatás, ami a föld belsejében a plazma állapottal kezdődő és a hidrogén folyamattal végződő elemi folyamatokban fejlődő anti-elektron folyamatok kvantumimpulzusa.
A gravitációnak ez az anti-elektron folyamat kvantumhatása a piramis belsejében konfliktust okoz. Mert az alapfelületen áthaladó gravitációs kvantumhatás intenzitása nagyobb, mint a paláston át „kiáramló” kvantumhatás intenzitása.
A palást felületén keresztül működő kvantumhatás intenzitásának meg kell egyeznie a környezeti kvantumtér intenzitásával. De a palást felülete nagyobb mint a piramis alapfelülete. Így aztán a kötelező kvantumhatás-kontinuitás a palást felületén keresztül csak akkor biztosítható, ha az alapfelületen áthaladó kvantumhatás intenzitása nagyobb. Vagyis a piramis által leadott kvantumhatás intenzitása kisebb mint az általa felvett. Ez az intenzitás különbség okozza a belső intenzitás többletet és a konfliktust. Ezek a hatások abszolút értékben természetesen bármilyen periódusra számítva is megegyeznek, de mint folyamathatások, különböznek. A piramison belül tehát elektronfolyamat-intenzitás többlet van. Ez az, ami a huzalokon keresztül kivezethető, mert a rézhuzalnak is saját belső elektronfolyamat-intenzitása van, a többletre nincs szüksége, ezért azt leadja.
A piramist a barátaimmal építettük, olyan cement bázisú, különleges elemi folyamat felépítésű keverékből, amiben eleve elektronfolyamat-konfliktus van. (Emiatt vízzáró betonként és dekontamináló keverékként is kiválóan működik.) És ez a meglévő konfliktus rásegít a gravitációs kvantumhatásra. De ilyen elektronfolyamat többlete és konfliktusa van a gránitnak és a mészkőnek is. Mind a kettő a bennünket körülvevő természeti csodákból való. Elődeink tudták, miből kell építkezni. A mészkő kalcium-karbonátjának mindhárom elemi folyamata elektronfolyamat többlettel rendelkezik.
A mészkőből épített épületek tele vannak energiával. Jó bennük lenni. Csak nézzünk körül Budapesten. De ilyen a dolomit is, magnéziumfolyamattal színezve és a vulkanikus kőzet is az ő szilícium dioxidjával. Hogy az ilyen elemi folyamat felépítményű dombokon, hegyoldalakon mi terem és abból milyen másik csoda készíthető, azt tudjuk.
Visszatérve a piramishoz: a belső konfliktus megnöveli a kvantum-kommunikációs sebességet, amit mi a föld felszínén nem tudunk mérni, mert a mi téridőnk a „mi saját fénysebességünk” értékén működik. A téridők megkülönböztető jellemzője a kvantum-kommunikáció sebessége. A kvantum-kommunikáció a téridőben drótok nélkül zajlik és a távolságnak sincs jelentősége. A piramisainkban fejlődő energia-potenciál vele azonos intenzitású téridőbe tevődik át. A piramis olyan, mint egy energia szivattyú. És ez már az előző írás üzenete. Mindig annyi megy át rajta, amennyit egy másik, általunk ismeretlen téridőben, valószínűsíthetően felhasználnak és mindaddig, ameddig azt a piramis, mint szerkezet lehetővé teszi és a Föld, mint készlet bírja. De azok bírják.
Vagyis rendelkezésünkre áll egy energia-potenciál, ami egy a Gizainál 25 milliószor kisebb piramisban 900 mV feszültség-különbséget gerjeszt. A föld irányából való betáp nemcsak illúzió, hanem bizonyítható, mert a földelés és a piramis csúcsa között megmért potenciál-különbség van.
Van egy kisebb piramisom is, a testvére térfogatának a huszad része. Ebben a potenciál-különbség 500 mV. Vagyis a tömeg és a kialakuló feszültségkülönbség aránya nem lineáris. Hogy ehhez az arányhoz közelebb jussunk, ahhoz majd nagy levegőt kell venni, mert több száz köbméter beton kell hozzá.
