Írta: Kiss J. Zoltán, független kvantumenergia-kutató
Az energiaproblémánk óriási.
A szél, a nap, a víz mind-mind jelentős energiaforrás, de hosszú távon nem tudja kiváltani sem a szép lassan kimúló hagyományos termelési módot, sem a minden területen a természeti folyamatokkal szembe menő nukleárist, a szükséges rosszat.
A megoldás első lépése a szemléletmód megváltoztatása.
Itt van az orrunk előtt a korlátlan energia, de a hagyományos fizikai gondolkodással ez a forrás nem lesz megtalálható. Ahogyan azt Szepes Mária mondaná, amíg nincs valódi áldozat, az igazi feloldozás elmarad. Az áldozat pedig a hagyományos szemlélet.
Sokszor mondtam, illetve írtam korábbi észrevételeimben ezeken az oldalakon is, hogy nem lehet a fizikát úgy művelni, hogy fontos kérdésekben nincs valódi magyarázat. Ezért magamat ismétlem, amikor újra aláhúzom, hogy a hagyományos fizikai szemlélet válaszokat odáz el alapvető fogalmakkal kapcsolatban. Illetve igazából hallgat azokról. Pedig a fotonok sebessége vákuumban az a hagyományos fizika egyik alaptétele. A fény sebessége önmaga is az, de a vákuum főleg. A foton definíciója ellentmondásos a vákuumé pedig nem is érthető. De így vagyunk a gravitációval is. Mitől azonos minden szabadon eső test gyorsulása? És ide tartozik a Hidrogén is. Mi az oka annak, hogy a hidrogénnek más az elemi felépítése? Talán a természetben kétféle felépítési szabály lenne?
Ha a világot folyamatában nézzük, akkor minden kitisztul. Ehhez a mindennapi élet is számtalan bizonyítékkal szolgál. Nem részecskéket, hanem a folyamatok intenzitását mérjük. Így aztán végtelen kis intenzitást könnyen tudunk hagyományos módon vagy változatlanságnak tekinteni, vagy azt gondolni, hogy nincs is mit mérni – lásd a hidrogén neutronjának esetét. Ha a vákuumban elemi folyamat nincs, de ott van a kvantumimpulzus, minden folyamat entrópia terméke, akkor nincs gondunk a fénnyel sem, mert a fényszignált a kvantumimpulzus továbbítja. De akkor a fotont, mint olyat, fel kellene áldozni. Ha a Föld nem vonz, hanem éppenséggel gömb szimmetrikusan tágul, akkor semmi problémám az azonos értékű szabadesés gyorsulással, hiszen a földfelszín „esik” a talpunk alá. És szinte vég nélkül lehetne sorolni az ugyanolyan jelentős, de kevésbe ismert példákat. Ezek nem álmok, hanem kutatási eredmények.
Ráadásul a hivatalos fizika, majdnem minden részecskét élettartammal definiál?!
A gravitáció föld felszíni kvantumhatása – a piramisban kimérhető. Én legalábbis a kertemben kimértem. Igaz, a kis piramis belseje be van huzalozva. És az előállított feszültség csak 300-900 mV . Az egyik végpont a piramis csúcsa a másik pedig a földelés. A piramis pedig a Gizai pontos mása, csak a tömege durván 25 milliószor kisebb.
De nem attól fejlődik benne a megmért feszültség, mert be van huzalozva, az energiapotenciál a huzalok nélkül is ott van, csak anélkül a kvantumtéren keresztül adódik tovább – ki tudja hová. Észre sem vesszük, mert az átadás térideje más. Ha pedig több energia távozik, mint ami benne fejlődik, akkor a külső kivezetés megmért bizonyítéka alapján a piramis energiát vesz fel. Ez februárban Magyarországon egyes napszakokban -50 mV érték volt. Vagyis a földelésnek (!) volt potenciáltöbblete, a piramis csúcsán lévő kivezetéshez képest!
Tehát az energiánk itt van, csak tisztelni kell. Annyit ad a maga módján, amennyire szükségünk van, ki nem fogy, míg a földünk el nem fogy. Mert olyan a piramis, mint egy energia szivattyú.
De a gravitáció más formában is energiát ad, csak ahhoz a hidrogén folyamat konfliktusa kell. Hidrogén folyamatot (vagy ahogyan a hivatal fogalmaz: protonokat) nem ütköztetni kell, hanem csakis gyorsítani. A fókuszálás nélküli gyorsítás sokkal kisebb energiaigényű és a gravitáció kvantumhatásával konfliktusba keveredve – ahogyan azt a gyakorlat mutatja – hőt termel. A fejlődő hőt pedig átalakíthatjuk villamos energiává.
Az utóbbi feljegyzéseim egyikén tanult barátom azon csodálkozott, hogy a Föld energiáját javasoltam, mint használandó gyógyító, vagy öregedést lassító „eszközt”. De hát ez az az energia, amelyen létünk alapul: a gravitáció, az ásványaink, az elemeink, illetve helyesen mondva az elemi folyamataink.
A fentebb összefoglalt piramishatásokat mutatja be a mellékelt, két nagyon erősen amatőr videó.
Az első a piramis által fejlesztett potenciál.
A kialakuló feszültség értéke attól is függ milyen a földelés elemi folyamat kapcsolata. A földelési kontaktus mozgatása pedig mindig újra és újra definiálja a kapcsolatot is és a potenciált is.
Az energiafejlesztés önmagában is már egy figyelemre méltó eredmény, az igazi csoda azonban a földelésből a piramis felé mutató mínuszként megmért potenciál. Mert az energia a földelésből megy a piramisba!
A második videó ezt a (pozitív) energiafejlesztésből (negatív) energia felvételre való átváltást hivatott bemutatni. (Ez egy kicsit unalmas, mert a hitelesség érdekében a változási szakasz nincs megvágva, de megéri kivárni.)
Az pluszból mínusz feszültségbe való átváltást egy esti mérés mutatja be, ahol este nyolc előtt a külső hőmérséklet 21,0 C a belső 29,4 C volt. Ugyanez kilenc előtt már -7.1 mV, 20.0 és 27,9 fokkal, 10 előtt -12.4 mV, 18,8 és 26,6 fokkal, majd egy óra múlva -15,4 mV 18,8 és 25,6 fokkal. Ahogyan azt a külön kép mutatja, a reggel, a maga 15.4 C fok külső és 23,0 C fok belső hőmérséklete mellett még 9 órakor is -20,4 mV adott. Túl hideg volt. (Azért nem lehetett a -50 mV-t értéket produkálni, mert az egy februári mérés eredménye volt, a bemutatott felvétel pedig áprilisban készült.)
A két videón a külső és a piramison belüli hőmérsékletek is megtekinthetők. A belső hőmérséklet a belső energia fejlődés miatt mindig magasabb, mint a külső. Az első videón a külső hőmérséklet 24-25 C, a belső 30 C felett van.
Az energia potenciál kialakulásához hozzájárul a külső hőmérséklet is. Vagyis nemcsak a földi gravitáció a „táplálék”, hanem a napsütés energiája is. Ezért piramist olyan helyen érdemes építeni, ahol napsütés és jó meleg van. Ott hatékonyabb és a magasabb belső hőmérséklet fel sem tűnik.
Az energia problémánk valóban óriási – de a lehetőségeink is!
