Debreczeny Györgytől kaptunk egy verset Karátson Gábor íróra, festőművészre emlékezve. Megkértük a szerzőt, írja le nekünk, hogyan született a kilép a gyermek a csillagtérbe című vers.
Miért fest az ember c. könyvéből készítettem jó néhány évvel ezelőtt ezt a kollázst. Egyszer találkoztunk személyesen, 2007 áprilisában. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban A Változások könyve, mint a kínai tájképfestészet alapja című előadása után át is adtam neki. Pár nap múlva felhívott, megköszönte, és azt mondta, tetszett.
Debreczeny György
kilép a gyermek a csillagtérbe
csikorgott a ceruza az érdes palán
finom vonalakat láttam
síkokat repedéseket foltokat olykor
s a méz színét
egyszer kék követ találtam
hullámzik zúg a víz
elnéznénk akármeddig
a pára kikristályosodik és
kihajt a jégvirág
megőrzi lényegét
de új formába öltözik
elég egy jégdarabbal
zöld levéllel piros bogyóval
megdörzsölni a papírt
és máris különös fátylak
és szárnyak suhognak
az elkülönített fehér képsík
üressége lassan megtelik
levelek erezete csillagképek
vizek fodrozódása emberi arcok
felragyognak a szinek
mély hallgatag sötétben vagy fénylőn
megjelennek a kövekben
vagy egy virág sziromlevelén
láthatóvá lesz a szúírta kép
a haldokló fa kéreg nélküli törzsén
jó lenne belefesteni a térbe
mint a nap az ég a felhő a vihar
színeket teregetni a táj szárítókötelére
dombos tájban szentendrei házak
feszülettel tűzvörösek
a rozetta-kocsit röpítő lovak
bőrén áthat a világ szava
a festőt nem hagyja nyugodni az emlék
felébred nappal s éjszaka
nézegeti a fákat
a hegyek formáit tapogatja
ó a gondolatok az emlékek a festékek
a mélység a kép síkján alkot teret
a színek szabadon lebegnek
a vastag fekete vonalak között
a mélység lerombolódik
s megépül a kép mezején a kivégzés
és a feltámadó emberi alak
szétszakadt a létezés selyemszövete
a végtelen mozdulatot nem lehet többé
egyetlen karácsonyfára kötözni
a grafitpálca fekete vonala
a tábla csöndjét fölkavarja
kilépnek a szinek a képek
a múzeumi unalomból
mert a mindenségnek
ugyanolyan fontos egy lepkeszárny
mint a tejútrendszer csigavonala
üljünk le egy fasorban a padra
lepkék cserebogarak és galaxisok
röpködnek körülöttünk
egész lényével lép ki a gyermek
a csillagtérbe
