Politikai aktivista, bohém felfedező, Sonia Delauney és Jean Cocteaus személyes fotográfusa. Tehetsége és neves támogatói ellenére, Germaine Krull mégis a modern fotográfia elfelejtett hőse.
Egy párizsi séta alkalmával, maga Man Ray közölte a fiatal nővel:
Germaine, te meg én vagyunk a valaha élt legnagyobb fotósok az egész világon. Én a régi, te a modern értelemben.
Bár Ray mellett Moholy-Nagy László is a művésznő lelkes híve volt, Krullnak mégsem sikerült elérni azt a figyelmet és elismerést, amit világhírű művésztársainak.
Krull 1897-ben, a német-orosz határnál született, gyermekkora nagy részét utazással töltötte. Iskolába nem járt, az európai kalandozások alatt mérnök édesapja próbálta oktatásban részesíteni.
Ez a nomád életforma és a hagyományostól eltérő nevelés hozzájárult ahhoz, hogy Krull felnőttkorában is ideje nagy részét utazással töltse és olyan helyeken járjon, mint Párizs, Amszterdam, Brazília, Thaiföld vagy éppen India. Kis ideig Münchenben tanult fotózni, azonban 18 évesen letartóztatták, majd bebörtönözték, mert Oroszországban radikálisnak minősülő politikai tevékenységet folytatott. Szabadulása után Párizsban dolgozott Sonia Delaunex textilstúdiójában, akitől fizetségként azt a Peugeot 201-est kapta, mely egy egész életre megalapozta az autók iránti szenvedélyét.
Krull úttörője volt a fotográfiai albumoknak is, generációja első művészeként adott ki olyan fotóskönyveket, mint a Metal (1928), 100xParis (1929) és a ETUDES DE Nu (1930). Fontos pozíciót töltött be az 1928-ban alapított VU fényképész magazin életében is és alaposan hozzájárult ahhoz, hogy a sajtófotózás elismert műfajjá váljon.
Krull fényképtémái nagyon sokszínűek: absztrakt épületfotókat, aktokat, furcsa portrékat és a reklámcélokra szánt divatfotókat egyaránt készített. Kis formátumú Icarett kamerája lehetővé tette, hogy képei meglehetősen intim betekintést mutassanak a fotózott alanyról. A művésznő szeretett kísérletezni, gyakran készített fotómontázsokat, variált az árnyékokkal, perspektívákkal. Pol Rabról készített portréja tökéletes példája a benne buzgó kísérletező kedvnek: az alanyt saját keze kifacsart változatai ölelik körbe.
Legendás fotóalbumában, az 1928-as Metalban, teljesen szokatlanul ábrázolta a városok híres vasóriásait. Az Eiffel-torony, az amszterdami kikötő darujai, Marseille hídjai szürreális teremtményekként tündökölnek. A képeken nem láthatunk feliratokat vagy jellegzetes attribútumokat, így azokat gyakran nem is lehet beazonosítani. A hosszú expozíciók, az extrém nézőpontok és a zavaros kompozíciók még inkább nehezítik a felismerhetőséget. Az épületek ennyire új fajta ábrázolásával, Krull az avantgárd egy új irányát teremtette meg.
Krull életműve igazolja Man Ray állítását, hiszen Krull úgy dolgozta fel a modern élet szegmenseit, ahogyan előtte még senki sem.
