CSUKAFÁNKOT, TÖLTÖTT RÁKOT és sült banánt ettek, és puncsot ittak. Így fedezték fel apránként Párizs egzotikus éttermeit, amíg nem nyílik rá mód, hogy a világot fedezzék fel együtt. Egyikük sem volt nagy utazó, és már előre örültek, milyen sok csoda várja, hogy egy napon majd felkeressék őket. Egy napon, egy napon… Mikor? Nem tették fel maguknak ezt a kérdést. Ez is a homályos, de ragyogónak ígérkező jövő része volt. Nem tartották lehetségesnek, hogy ne tűnjön tova egy napon minden akadály, és ne nyíljon meg előttük végre a közös örömök és utazások, az együtt alvások útja, minden rejtőzködés és bármi másra elvesztegetett órák nélkül. Roland egy gyerek meggyőződésével hitt ebben a jövőben, fel sem tette magának a kérdést, hogy miként valósulhatna meg. Jeanne is erről a jövőről álmodott, de nem igazán hitt benne.
…
