Magyarok a honfoglalás korában – Magyar őstörténet 2. – Helikon Kiadó, 2015 – szerkesztette Sudár Balázs – 188 oldal, kemény kötés, illusztrált – ISBN 9789632275925
A Helikon Könyvkiadó gondozásában már megjelent a Magyar Őstörténet könyvsorozat második kötete – az elsőt itt dicsértük –, mégsem érkeznek hírek arról, hogy a párthus-pártiak, a sumer-hívők, az atlantiszi és a szíriuszi eredet bizonygatói – félrelökve a pipogya bölcsészeket – egymás taposnák a könyvesboltok polcai előtt, hogy hozzájussanak a könyvhöz. Pedig logikus lenne!
Itt az alkalom, hogy összefogott, rendezett és átlátható formában ők is megismerkedjenek azzal, amit a tudomány mai állása szerint a magyar őstörténet témakörében tudni lehet. Fontos lenne – ha másért nem, hát azért –, hogy szembenézzenek azzal, ami szerintük valami titkos hatalmak által irányított tervszerű ármánykodás.
Vessetek a mókusok elé, de én nem hiszek, nem hihetek abban, hogy a magyarság valami kiválasztott, felsőbbrendű csodanemzet lenne, akikre a „Magyarok Istene” külön odafigyel! Kövezzenek meg habszivaccsal, de nem gondolom, hogy bármilyen pozitív következménye lehetne annak, ha a létező és nem létező legendákból valami dicső múltat tákolunk magunknak. Olyan ez az egész, mintha hideg téli estén egy tábortűzről készült fényképet tennénk a lóbőrrel letakart ikeás asztalkánkra, s azt ismételgetnénk: meleg van, meleg van, meleg van!
A Magyar Őstörténet címen futó könyvsorozat második kötete (Magyarok a honfoglalás korában) azt mutatja meg, hogy mennyire kevés az, amit biztosan tudunk, s ott ahol az „eleinkről való tudás” meg kell, hogy álljon, milyen lehetőségei vannak a valós ismeretek megszerzésének! Mert vannak ilyen lehetőségek, s a tudományágak összefogása lehetőséget teremt arra, hogy a „félelem az ürességtől” feloldható legyen hamisítás nélkül is. Ezt teszi a mostani kötet is:
- az első majd’ százhúsz oldalon azokról a népekről is van szó, melyekről megalapozott tudással rendelkezünk a 9. századból. A kazárokról, alánokról, volgai bolgárokról, szlávokról, besenyőkről megszerezhető ismeretek megteremtik azt a koordinátarendszert, melyben elhelyezhetők a magyarok.
- a könyv második fele gyűjti össze azokat az ismereteket, melyek a 9. századi magyarságra vonatkoznak. Így az olvasó megismerkedhet a régi magyar szállásterületekkel, a vándorlás régészeti nyomaival, s ismereteket szerezhet a korai magyar államiságról ugyanúgy, mint a valós történelmi eseményekről.
Tényleg nem sok az, amit a 9. század magyarságáról konkrétan tudhatunk, ráadásul ennek a nagy része is „külső forrásból” származik. Mégsem hiszem, hogy lenne ok a kétségbeesésre és a kamuzásra. Akinek önbecsüléséhez hozzá tartozik a nemzeti múlt, az elégedjen meg annyival – mert ez sem csekélység! –, hogy a magyarság megmaradt. Eddig!
***
[Személyes megjegyzés: A mostani könyvsorozat számomra személyesen is fontos… mert lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy a rendszerváltás magasságában – amikor a sarlatánok száma megnőtt – nem vettem észre, hogy valós veszélyt jelentenek: perverz örömmel faltam írásaikat, kéjes élvezettel kerestem (és találtam meg) azokat a részeket, melyekben önmaguknak és egymásnak ellentmondanak, s nyilvánvalóan hamisítanak. Jól mulattam, s eszembe sem jutott, hogy ezt bárki komolyan veheti… másrészt a lelkiismeret furdalás mellett komoly szorongással tölt el, hogy az ámítók nyilvánvaló és könnyen leleplezhető blődségei ellen még a pedagógusok sincsenek felvértezve. Ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a hamis múlt – mint egy perverz pedofil – már a gyermekeink füle mellett csattogtatja rothadó fogait…]
