Buster Keatonnak szava sincs a boldogságtól, ahogy átkarikázik sások és a zabföldek között. A bicikli kerekei között egészen pici lesz a táj. A kerékpár egydimenziós. Be tud menni a könyvekbe és el tud nyújtózni a kenyérsütő kemencében. Buster Keaton biciklijének nyerge nincs karamellából, pedáljai nincsenek cukorból, mint ahogy azt a rossz emberek szeretnék.
Az előbbi részlet Federico Garcia Lorca Buster Keaton sétája című szövegéből vettük.
Önök most Széman Richárd kétdimenziós, kiszínezett színházában sétálnak. Talán a mi három dimenziós világunk úgy viszonyul a külső – teljes, rejtett kiterjedésekkel átszőtt kozmoszhoz – mint azoké a kétdimenziós értelmes lényeké a háromdimenziós térhez, akik egy gömb felületén élnek és tapasztalnak: Sejtik és érzik, hogy a szemük elé terülő végtelen és sima felület nem a teljesség. Ám a tér további kiterjedéseit sem ésszel, sem misztikummal megélni nem tudják. Mélység és magasság számukra elvont matematika, esetleg ezoterikus vákuum. Ám mi, háromdimenziósok is sejtjük, hogy a világ előlünk elzárt része nem további fiktív anyagi dimenziókban létezik. Sosem múló vágyunk a kulisszák mögé lépni, lesni.
Az emberi élet villanásnyi ideje vajmi kevés a rejtett rétegek felkutatásához. A színház és a dokumentátorai olyan kaleidoszkópot tartanak szemünk elé, melynek csövébe tekintve ezek a tapasztalatok néha még is megtörténnek. Érdekes, ragyogó világok sejlenek fel a kaleidoszkóp mélyén. Fényes angyalok, manók és koboldok földje.
Egy virágos mező, tóval a közepén, és a tóparton III. Richárd egy pokrócon mélázva csipszet rág.
Egy vödörfejű komédiás a Holdon ülő lánnyal beszélget. Egy kópé dióval dobálja meg a ripacsokat. A filckalapos fúvós zenekar egy griffmadarat készül megszelídíteni, a cirkuszban bizarr dresszben bájos zsonglőrlány áll a rivaldában. A templom melletti falnál meg egy félmeztelen lovas imádkozik.
A technokrata civilizáció ránk kényszeríti, hogy bármely kérdésre igennel vagy nemmel feleljünk. Erre építettük fel a társadalmi párbeszédet, a diskurzust, ami kordában tartja a szívet és lelket. Ám a világ ma is kitermeli a harmadik választ keresők táborát is. Először ránk szabadítja a hamis misztikusokat, a halottlátókat, a csí-magneizáló szélhámosokat… És el ne feledkezzünk a marketingmunkásokról, a haszontalanságok és kártékony termékek piacának papjairól…
De a világ kurátora, – Ort-Iki – szerencsénkre közénk ereszti az ártatlan szemfényvesztőket, a csepűrágókat is, azokat, akik az utcákon meg a szabad levegőn, a gyepen, és a tóparton játszanak, aztán Széman mester kaleidoszkópjában alszanak.
Csitt! Halkan, csendben lessük meg őket!
Forgassuk el a kaleidoszkópot és – bár sem ők, sem mi nem vagyunk angyalok – de talán megsejtjük, mit álmodnak.
És most újra Garcia Lorca szavaival:
Épp olyan bicikli ez, mint a többi, de az egyetlen, amelyet ártatlanság itat át. Ádám és Éva riadtan menekülnének egy teli vizespohár láttán, de Keaton kerékpárját ők is megsimogatnák.
Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt publikum! Isten hozta Önöket Széman mester Sárkányuniverzumába – símogassák meg Buster Keaton biciklijét, csodálkozzanak rá a kaleidoszkóp mutatta képekre!
Elhangzott 2015. július 10-én a nyírbátori római katolikus minorota templom kiállító terében. A megnyitó szövegét Kémeri Attila írta, felolvasta Adolf Diána cirkuszművész.
A bemutató két részre oszlik: A két részt az alkalmazott technika (és az univerzum egysége, az üres tér köröttünk, a játékkal megtöltendő színpad) köti össze: a régi, használt negatívok másolt, színezett felületére digitálisan elrendezett képelemek kerülnek.
A kiállítás első részét hat tablóra dolgozza fel dokumentátorunk. Így tizenkét képen makrovilágból épített Univerzum jelenik meg. A talált tárgyak, gombok, kövek, virág- és állatkövületek, óraalkatrészek új teret kapnak, egy nyüzsgő, színes világegyetem kezd összeállni.Az új világ mindegy egyes képéhez egy-egy saját haikut rendel hozzá az alkotó.
A Széman-féle kétdimenziós állószínház második felvonásában elvarázsolt alakok jelennek meg – csepűrágóink – akik koboldok, tündérek, sárkányok alakjában töltik meg a fent felvázolt formálódó univerzumot.
A 23. Szárnyas Sárkány Fesztiválon bemutatott kiállítási anyag a Nyírbátorban 2013-as Sárkány égi tavon c. kollekció folytatása.
A tárlatot rövidesen átköltöztetik Szegedre, majd Budapestre és további városokba is tovább vándorol.
Egy Széman Richárd haiku
Szárnyra kap a szél
visz mindent: lelket, dolgot,
homokká őrli
Federico García Lorca: A színházról (részlet)
Meg kell őrizni magatartásunk méltóságát. Ha ezt nem tesszük, remeghetünk a félelemtől a díszletek mögött, és közben megöljük a képzeletet, a fantáziát, és a színház gráciáját, a színházét, amely mindig művészet és kiemelkedő művészet lesz, még akkor is, ha voltak olyan korok, amelyekben művészetnek hívtak mindent, ami tetszett, hogy lealacsonyítsák légkörét, elpusztítsák a költészetet, és a színházat zsiványok és zsebmetszők tanyájává tegyék.
