Anna Erelle: A dzsihád jegyese – Toboroz az Iszlám Állam – Libri kiadó, 2015 – fordította Király Katalin – 272 oldal, puhakötésű, ragasztott – ISBN 9789633106136
Anna Erelle a digitális korszak Günter Wallraff-ja. Persze, mostanában kevés szó esik a német újságírás fenegyerekéről, így jogos a kérdés:…?
Günter Wallraff német újságíró, aki riportjaiban olyan közel ment a témához, amennyire lehet (de épeszű embernek nem szabad!). Amikor arra volt szükség, hosszú időn át török vendégmunkásnak maszkírozva élt, de ha a sors úgy hozta, akkor megállta a helyét hajléktalanként ugyanúgy, mint fegyverkereskedőként. Anna Erelle is valami hasonlót művelt, ahhoz, hogy megírhassa könyvét az Iszlám Államról. A különbség annyi, hogy míg Wallraff a valós életben, „terepen” dolgozott, addig a francia újságírónő terepe az internet: a Facebook és a Skype.
Azt gondolhatnánk, hogy a virtuális térben létrehívott alteregó – akit szerintem nem lehet skizofrénia nélkül túlélni – nem is annyira veszélyes, mint hús-vér emberek között mozogni. S normális esetben ez igaz is lenne, de Anna Erelle esete minden csak nem normális. (Kivételesen azt hiszem, hogy a „kirobbanó nemzetközi bestseller” matrica nem egyszerű reklámfogás.)
Anna Erelle, aki francia lapok külsőseként dolgozott, sokat foglalkozott az iszlám állammal, s azzal, hogy a szent háború kettő-pont-nullás verziója miként befolyásolja a nyugat-európai fiatalokat (nem csak a bevándorlók gyermekeit). Az interneten való tájékozódásának egyik eszköze egy Mélodie néven létrehozott facebook-profil volt, mely lehetővé tette, hogy beépüljön olyan internetes közösségekbe, melyek újságíróként elutasították volna. A történet kezdetén Mélodie még csak egy egyszerű maszk, egy történet és személyiség nélküli figura, aki mögött megbújhat az újságíró. Ez a helyzet változik meg pillanatok alatt radikálisan, amikor az ISIS egyik Szíriában „harcoló” terroristája felveszi a kapcsolatot a lánnyal, s chat-en keresztül udvarolni kezd. Mélodie alakját akkor kell pillanatok alatt valóságossá tenni és megszemélyesíteni, amikor a terrorista a kapcsolatot ki akarja terjeszteni a skype-ra is. Anna Erelle – akinek nyilván ez sem az igazi neve – lázas munkába kezd, beöltözik és fogadja virtuális udvarlóját, mint egy húsz éves, az ISIS-hez vonzódó muszlim fiatal, aki engedve a szép szavaknak rövidesen elmondhatja magáról, hogy az Iszlám Állam legbefolyásosabb franciájának, Abu Bakra al-Bagdádi „kalifa” jobb kezének menyasszonya.
A könyv innentől valóban döbbenetes, hiszen nem csak az ISIS toborzási módszereit ismerhetjük meg „első kézből”, de egy szerelmes férfi, egy elmebeteg terrorista lelkivilágába is bepillanthatunk. Egy férfi, aki gerjedelmében gyilkosságaival dicsekszik, az általuk ferdített iszlám követését propagálja, és közben perverzióként ható, szexualitást sem kerülő udvarlást folytatva csábítja Mélodie-t Szíriába.
Ölhetsz, ha olyan ember életét oltod ki, aki nem tiszteli Allahot. Ebben semmi rossz nincs, sőt, ezt kell tenni. Ha egy asszonynak férje van, elkísérheti házastársát a frontra. Néha megengedjük kedveseinknek, hogy lőjenek, hadd örüljenek! Általában nagyon szívesen veszik filmre, amit az ellenséggel teszünk. […] megégetheted, megfojthatod őket, mivel ha kínhalált halnak, jó szolgálatot teszel Allahnak.
– okítja-csábítja jövendőbelijét Abu Bilel al-Firanzi, s Mélodie – sok más kortársához hasonlóan – hisz neki, és issza a szavait. A különbség csak annyi, hogy Mélodie nem valóságos személy, s ott áll mögötte az újságíró, aki borzadva és undorodva figyeli a kibontakozó románcot, s közben szerencsére nem felejti el, hogy az iszlám vallás nem azonos azzal, amit a terroristák hirdetnek:
Az iszlám, és ez az én saját véleményem, nemes vallás, amely szolidaritásra szólítja fel híveit. Én, aki agnosztikus vagyok, csodálom ezt a közösséget, amely képes eligazodni bárhol a világban. André Malraux jó előre megjósolta: A 21. század vallásos lesz, vagy egyáltalán nem lesz.
Nem tisztem elmesélni, miként bontakozik ki ez a „szerelmi történet”, ahogy arról sem mesélek, miként lesz a netes flörtölésből konkrét életveszély és halálos fenyegetés. Szívesen megkérdezném a fatva alatt álló francia újságírótól, hogy vajon neki megérte-e.
Nekünk, olvasóként mindenképpen.
