Átfogó Bartók-életrajz jelent meg David Coopernek, a Leedsi Egyetem professzorának tollából. Az ír szerző az MTI-nek Bartók Bélához való viszonyáról és a komponista lehetséges Asperger-szindrómájáról is beszélt.
Több mint 40 évvel ezelőtt, belfasti gyerekkorom idején ismertem meg Bartók zenéjét. Zongora- és ütőhangszeres tanulmányaim alatt sok művét tanultam meg, a zeneiskolában behatóan elemeztük a 6. vonósnégyest, és az egyetemi felvételimre is Bartók-zongoradarabbal készültem. Korai zeneszerzői és zenetudományi tanulmányaim alatt Bartók volt az egyik legnagyobb ‘szerelmem’. Concerto zenekarra című művéről könyvet is írtam, amely a Cambridge University Pressnél jelent meg 1996-ban, és később is több könyvfejezetet és cikket írtam róla
– idézte fel.
David Cooper kiemelte azt is, hogy a gazdag népzenei hagyományokkal bíró Írország szülöttjeként különösen megfogta az, ahogyan Bartók összhangba tudta hozni a magyar népzenei forrást a haladó nemzetközi zene nyelvével, és ezzel egy teljesen eredeti hangra talált rá.
Azt is csodáltam benne, hogy négy területen – zeneszerzőként, népzenekutatóként, zongoraművészként és tanárként – is a legmagasabb színvonalon tűnt ki, mégis hihetetlenül szerény maradt. Számomra egyike volt a nagy humanistáknak; kiváló példakép egy fiatal muzsikusnak.
A kötet az említett négy területen írja le Bartók munkásságát, mégpedig három dimenzió mentén. Először, a korabeli magyarországi és nemzetközi politikai színtérrel szemben; másodszor, népzenegyűjtő és -rendszerező tevékenységének fényében; végül harmadszor, számos mély barátsága mentén, különös tekintettel a zenésztársakkal való kapcsolatára – fejtette ki a szerző.
A könyv elemzi majdnem az összes érett művet is. Mint Cooper megjegyezte, ezeknek az elemzéseknek a megértése sokszor tudományos felkészültséget igényel, de a könyv többi részét reményei szerint a laikus olvasók is élvezni tudják.
A forrásokra vonatkozó kérdésre elmondta: bár óriási az angol nyelvű Bartók-irodalom, a komponista számos levele még mindig nem jelent meg angolul, ezek feldolgozásában egy budapesti magyar kollégája volt a segítségére. A legfontosabb forrásai közé tartoztak a Bartók Béla családi levelei és a Bartók Béla levelei című kiadványok, de mások mellett felhasználta a komponista fiai által írt műveket – Apám életének krónikája és My Father – is.
A könyv felveti annak lehetőségét, hogy Bartók az autizmushoz tartozó pszichiátriai kórkép, az Asperger-szindróma egyes tüneteit mutatta. Mint David Cooper kifejtette, ez nem saját állítása, a könyvben Michael Fitzgeraldot, a dublini Trinity College pszichiáter professzorát idézi, aki szerint a magyar zeneszerzőnél kimutatható az Asperger-szindróma számos jegye. Mint mondta, ő személyesen némileg szkeptikus ezzel kapcsolatban, ahogyan a könyv utószavában is kifejti.
Eszerint Bartók kevés energiát fordított a számára kevésbé érdekes emberekkel való viselkedés apró részleteire, amit egyesek szociális diszfunkciónak, sőt az autizmus tünetének is tarthatnak. Cooper ezzel szemben – bár hangsúlyozza, hogy nem kompetens a pszichiátria területén – úgy véli, hogy Bartók tulajdonképpen csak hű volt saját, számos hatás által megformált személyiségéhez. E hatások közül Cooper kiemeli a komponista nevelkedésének hányattatásait és stressz-hatásait (így apja korai halálát, a betegségeket, gyakori költözéseket és pénzügyi bizonytalanságot), a meghatározó anyai befolyást, valamint az intenzív zenei képzés kihívásait.
David Cooper elmondta: tovább szeretné tanulmányozni Bartók életművét, és Magyarországra is visszatér.
Szeretem Magyarországot, rendszeresen ellátogatok oda – Budapest a kedvenc városom a világon -, és egész biztosan visszatérek, hogy tovább kutakodjak ez után az ember után. Bármennyire is meg akarunk érteni egy embert és az életművét, valójában csak a felszínt kapargatjuk. Nagyon sok mindent fel szeretnék még fedezni erről a nagy magyar zeneszerzőről, és remélem meglesz erre a lehetőségem is
– fogalmazott.
David Cooper zeneszerző és zenetudós, a University of Leeds professzora és dékánja. Béla Bartók című 456 oldalas monográfiája az Egyesült Királyságban áprilisban, az Egyesült Államokban júniusban jelent meg a Yale University Press gondozásában. A könyvről többek között a The Washington Post és a Telegraph is közölt kritikát.
Ez Cooper kilencedik könyve. Korábbi köteteiben többek között Bernard Herrmann amerikai filmzeneszerzővel és Észak-Írország hagyományos zenéjével foglalkozott, jelenlegi projektjében pedig egy másik filmzeneszerző, Trevor Jones munkásságát kutatja.
