Gyermeksebésznek készült, de nem vették fel az orvosira. Kútvölgyi Erzsébet 44 éve a Vígszínház tagja, több mint 100 színpadi szerep és számtalan film van mögötte. Kossuth-díjának egy részét régi vágyára, egy kambodzsai utazásra költötte.
Kútvölgyi Erzsébet az origo.hu-nak adott interjút, ott mesél arról, hogyan készül, mikor nem felnőtteknek játszik hanem gyermekeknek.
Erről így vall:
Ha a színész nem veszi komolyan a játékot, nagy baj van, mert a gyerekek sokkal erősebb rokonságot éreznek a szereplőkkel, másként vannak jelen az előadáson. Ha például fél, akkor sikít, ha nagyon fél, sírva fakad, ha nevet, teli torokból kacag, csapkod, és kérdez: Miért csinálja?
Beszélt arról, milyen a színházzal való viszonya:
Figyeltem a nagyokat, és akkor jöttem rá, hogy ezt én is tudom csinálni, akkor is, amikor a szívem nincs ott, és ez óriási dolog.
Nem hiszem, hogy minden asztalos valamennyi munkáját egyformán szerette, de elképzelhető, hogy van egy kiemelkedő munkája, például egy bölcső, amibe minden tudását beletette, de a következő 25 szék még mindig szék, nem esik ki a lábuk, a háttámlájuk kényelmes, tehát profi darabok.
Szívesen mesélt mestereiről, főiskolás éveiről, és arról az élethelyzetről, ami a színészi pálya felé vitte:
Főiskolai mesterem, Vámos László is zseni volt, de olyan emberek közé kerültem a színházban, akik óriások voltak. Takarásban álltam a színpadon, ültem a nézőtéren, és néztem őket, hogyan próbálnak, mit csinálnak.
Hát az kész csoda volt! Hogy a pályán maradtam, azt pedig áttételesen Petrovics Eszternek köszönhetem, mert Galambos Erzsi színésznőnek, Petrovics Emil zeneszerző akkori feleségének várandósan váratlanul kórházba kellett vonulnia. Harmadéves főiskolásként beugrottam a szerepébe, a Dulcineába, a La Mancha lovagja című musicalbe az Operettszínházban. Darvas Iván volt a partnerem, a dátumot soha nem felejtem el, 1971. november 9., kedd este volt.
Amennyiben teljes terjedelmében szeretnéd olvasni az interjút, itt megteheted!
