Nyolcvan után is van élet, nem is akármilyen, hanem nemi élet. Kutatások szerint ugyanis idős korban is léteznek még nemi vágyak, sőt szexuális aktivitás is. Fülöp Márta pszichológus nem csak az öregkori szexualitásról beszélt, hanem a perverziókról és a fétisről is.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Művészet és pszichoanalízis című sorozatának, évadzáró előadásában Junichiró Tanizaki Egy bolond vénember naplója (1961) című regénye alapján beszélt Fülöp Márta pszichológus az öregkori férfi-szexualitásról és a perverziók világáról.
Tanizaki japán író regényeiben mindig valamilyen szexuális perverzióról ír. Az életrajzokat kutatva azonban nem található olyan jellegű utalás, amely arra engedne következtetni, hogy az író saját életéből, szexuális vágyaiból merített volna ihletet. Egy furcsaságot azonban megemlít Fülöp Márta. Tanizaki ugyanis miután már nem vonzódott kellő képen a feleségéhez, megkérte, hogy az egyik barátjával folytasson viszonyt.
Úgy tűnik, hogy ez semmiféle féltékenységi vagy birtoklási nehézséget nem okozott Tanizakinak. Összesen háromszor házasodott, egyre híresebb író lett, és a világháború után már neves alkotónak számított, nagyon sok díjat kapott és a kor legnagyobb élő írójának tekintették.
– tudjuk meg bevezetésképen Fülöptől.
Fülöp szerint nincs kizárva, hogy az írónak valójában volt valamilyen szexualitással kapcsolatos traumája élete során, de ha volt is, a japán szokásoknak megfelelően titokban tartották. Azon kívül, hogy Tanizaki háromszor nősült, és nem zavarta, hogy a feleségének szeretője van, nem tudunk semmilyen egyéb intim információt róla.
Mindig azt mondta, hogy ő a műveiben mester, író-szakember, ezért ne keresse senki a kapcsolatot a könyvek tartalma és az élete között. Ezek csupán a fantáziájának a szüleményei, fabrikált világok, és semmi közük az ő saját vágyaihoz.
– idézi fel Fülöp, a japán író korábbi nyilatkozatát.
De térjünk vissza az előadás konkrét tárgyához. Az Egy bolond ember naplója Tanizaki utolsó befejezett regénye, amely 1961-ben jelent meg. A történet fókuszában egy akkori tabu téma szerepel, az öregkori szexualitás. A regény furcsa családi szituációról szól, amelyben az idős ember egy fedél alatt él a feleségével, fiával és a fia feleségével, akivel egy idő után szexuális játékokba keveredik. A fiatal nő kezdetben csak finoman kacérkodik az idős úrral, szigorúan társas szituációkban, később azonban szexuális jellegű célzásokat tesz neki, elmondja, hogy soha nem zárja be zuhanyzás közben az ajtót. Nem kell sok az öregembernek, hajtja a kíváncsiság és a vágy, ezért elkezd bejárni délutánonként a menyéhez, amikor az zuhanyzik. Nem Tanizaki regényről lenne szó, ha csak az „egyszerű” öregkori nemi vágyakról olvashatnánk tőle. Ezen kívül előjön a fétis, pontosabban a lábfétis, ugyanis az idős úr maximális szexuális izgalomba jön attól, hogy csókolgathatja a fiatal nő lábát, sarkát, ujjait, talpát, lábfejét.
Freud a fétistárgyakat péniszhelyettesítőnek tekintette. A fétistárgy egyfajta biztonságot ad az anyai genitáliától való félelemtől, illetve globális kasztrációs félelemtől.
– fűzi bele Freudot Fülöp, aki hozzá teszi, hogy azért fontos megemlíteni a fétis definícióját, mert a regényben az idős úr, felidéz egy régi emléket, miszerint szexuális kapcsolatot létesített egy színésszel, aki mint nő tetszett meg neki, ugyanis egy kabuki színházban látta meg (itt a női szerepeket is férfiak játsszák), de valójában férfi volt. Ez az egyszeri alkalom annak idején nagy élmény volt a most már 77 éves férfinek, de többször nem közösült azonos neműekkel.
Ha Freud gondolatmenetén haladunk tovább, akkor mondhatjuk azt, hogy az idős ember rátalált egy péniszhelyettesítőre, amely a láb.
– analizál a pszichológus.
A bizarrnak mondott lábfétisnek egyébként jótékony hatásai is lehetnek, például a 16-20. századig, azokban az időszakokban, amikor megerősödött egy-egy nemi úton terjedő betegség hulláma, akkor megemelkedett a lábfetisizmust ábrázoló erotikus képek, festmények és ehhez kapcsolódó pornográf irodalom száma is. Ez azért érdekes, mert a pszichológia az egyéni történetekhez kapcsolja a fétisek kialakulását, azonban ez a jelenség azt mutatja, hogy bizonyos társadalmi makrofolyamatok is hatással lehetnek a szexuális fétisre.
Az öregkori szexualitás, ha ma már nem is annyira tabu téma, még is furcsa arról beszélni, hogy 80 éves embereknek is lehetnek nemi vágyaik, sőt még képesek közösülésre is, stb. Számos felmérés készült a témában, amely azt vizsgálta, hogy mennyire éreznek nemi vágyakat az idősebb emberek. A kutatások alapján kiderült, hogy az idősotthonokban is folytatnak szexuális életet a bentlakók, ami persze nem minden esetben jelent konkrétan aktust. Van, akinek elég az, hogy kézen fogva mászkál partnerével, van, aki csak együtt alszik valakivel, de olyan is akad, aki párkapcsolatra vágyik az otthon falai között, és az is előfordul, hogy valakinek csak szexuális partnerre van szüksége 70 éves kora felett.
Egy egészen friss kutatás szerint pedig, ahol egészen 90 éves korig vizsgáltak több mint 6000 angol férfit és nőt, kiderült, hogy 70-79 éves kor között a férfiak 59% élt nemi életet, vagy rendszeresen maszturbált. Ez a szám 31% a 80 és 88 éves kor közöttieknél. A nők esetében ez egyébként alacsonyabb: 70-79 kor között kicsivel több mint 30% folytat szexuális tevékenységet, 80 és 88 éves kor között pedig a nők 14%-a végez önkielégítést, vagy létesít partnerkapcsolatot.
Érdekes, hogy minden statisztika a férfiaknál több szexuális partnert mutat, mint a nőknél. Ilyenkor mindig felmerül az a kérdés, hogy akkor kikkel történik az a szex. De erre még igazán jó válasz, azt hiszem, nem született.
– zárja végül mondandóját Fülöp, amelyen jót derült a közönség péntek este a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
