Egy csaknem háromezer éves, nagyméretű bronzkori edény (szitula) külföldi értékesítését sikerült meghiúsítania a magyar Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársainak a német társszervezetek segítségével.
Az iroda februárban értesült arról a német társszervezetektől, hogy egy magyar nevű személy, magyarországi e-mail címről, jelentős régészeti leletet kínált országukban eladásra. A levélhez mellékletben csatolt fotón a későbbi nyomozás során előkerült szitula volt látható.
A személy a levélben utalt arra, hogy fémdetektoros kutatás során találta meg a leletet, és mivel magyar vonatkozásai voltak az e-mailnek, joggal feltételezhettük, hogy a tárgy is magyarországi eredetű.
A műkincs az orgazdaság megalapozott gyanúja miatt elrendelt nyomozás során került elő egy 43 éves debreceni férfinél tartott házkutatáskor.
Az eljárás jelen állása szerint feltételezhető, hogy a férfi 2006 táján Hajdúböszörmény közelében találta meg és tulajdonította el a nagy jelentőségű, több mint 20 millió forintot érő bronzkori kincset.
Jelenleg a büntetőjogi felelősséget vizsgálják a nyomozók: egyrészt a lopás mint alapbűncselekmény körülményeit, valamint az orgazdaság, a régészeti lelet értékesítésének szándékát.
Mivel illegális műszeres kutatással ilyen komoly leletek is előkerülhetnek, ezért a hatóság kiemelten hangsúlyozza a régészeti leletek, a régészeti örökség veszélyeztetettségét és védelmének fontosságát.
Ez a háromezer éves lelet a maga korában szintén egy rendkívüli jelentőségű edénykészlet része lehetett, szép állapotban, épen megmaradt, ezért különösen fontos volt számunkra, hogy megmentsük az illegális műkincs-kereskedelem szívóhatásától.
A szitula készítése a késő bronzkor végére, Kr.e. 1050-950-re tehető. A madárbárka motívummal díszített, míves kidolgozású, jó állapotban lévő, nagyméretű bronztárgy a jelenlegi ismeretek alapján kapcsolatba hozható a Hajdúböszörmény határában, 1858-ban előkerült kincsegyüttessel.
Fullár Zoltán, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ régészeti szolgáltatási főosztály vezetője elmondta: azért fontos minden esetben, hogy egy leletanyag az adott országban kerüljön látótérbe, mert később, ha külföldre kerül, már nagyon nehezen bizonyítható az eredete.
Mivel bronzkorra is jellemző, hogy nagy területeken relatív egységes volt a fémművesség, ezért egy tárgy esetében nehezen megállapítható a külföldre kerülése után, hogy a Kárpát-medencében, vagy azon kívül hol találták – tette hozzá.
