21 éves és szűz: ez az alapfelállás ma már elég nagy nyomást helyezne bármelyik fiatalra. De Radhika Sanghani szerint a mainstream popkultúrával szemben a szexuálisan tapasztalatlan fiatalok problémáival is foglalkozni kell. A Londonban élő Sanghani Budapestre látogatott V!RG!N című könyvének magyar kiadásának apropójából, és kifaggattuk arról, hogyan született a világszerte népszerű könyv és hogyan alkotta meg az új Bridet Jones-t, a szókimondó, cinikus, de amúgy elég súlyos problémával küzdő főhőst, Ellie Kolstakist.
Radhika Sanghani: V!RG!N, Libri könyvkiadó, 2015
Főállásban a Daily Telegraphnak írsz női témákról. Mi inspirált, hogy saját regény írásába kezdj?
Azt hiszem, 2012-ben írtam meg az első részletet a könyvemhez. Egy elég csúnya buszbaleset után kezdtem hozzá. Ebben a balesetben többen meghaltak, egy barátom elvesztette a lábát. Időt kértem a történtek feldolgozására, és közben ráébredtem, hogy az élet rövid, ha valamit meg akarok csinálni, azzal nem szabad várni. Amolyan hobbiprojektként tekintettem a regényre, azt gondoltam, ha én élvezem és a barátaimnak is tetszik, akkor már megérte.
Régóta akartam egy ilyen témájú könyvet írni, már tiniként is zavart, hogy ha egy filmben felmerült a szex vagy más női téma, az mindig csak a felszínt súrolta. Senki sem beszélt a részletekről, amelyek igazán foglalkoztatnak minden fiatal lányt. Fura volt, hogy a barátnőkkel olyan témákról beszélgettünk, amelyek nem jelentek meg a popkultúrában.
A szöveg aztán regény-nagyságúra duzzadt, így ott találtam magam egy könyvvel, amelyet szerettem volna kiadni. Semmi tapasztalatom nem volt a könyvkiadásban, és konkrétan rákerestem a Google-ban: hogyan lehet egy könyvet kiadatni. Kiderült, előbb egy ügynököt kellene találnom. Így aztán elkezdtem szétküldeni a szövegrészleteket néhány ügynöknek, és óriási szerencsém volt, mert hamarosan már a kiadást tervezhettük. A saját esetemből tanulva most azon gondolkodom, írok egy könyvet a könyvkiadásról, hiszen hozzám hasonlóan sokaknak fogalma sem lehet erről.
Hogyan alkottad meg a V!RG!N főszereplőjét, Ellie Kolstakist? Mennyire építettél saját élményekre?
Ellie sok általam ismert ember személyiségének kombinációja, nyilvánvalóan eltúlzott karakter, hiszen ennyi balszerencse senkit sem érhet a valóságban, mint Ellie-t, neki azért kijár bőven a rosszból a regényben (nevet).
Azért nagyrészt fikció a szöveg, de nagyon sok sztori tényleg megtörtént valamelyik ismerősömmel.
Végig eltökélt szándékod volt, hogy ledönts néhány tabut arról, hogyan gondolkodnak a nők a szüzesség elvesztéséről?
Abszolút. A munkámban amúgy is szeretek tabukat döntögetni, és ez az egyik olyan téma volt, amiről alig hallani őszinte megnyilvánulásokat. A női témájú regényekben általában csak nagyon felszínesen lehet olvasni a randizásról, a szexről. Egy női főszereplő általában nem azon aggódik a regényekben, hogy leborotválta-e a fanszőrzetét, vagy hogy gondja van a menstruációjával.
Szerinted mi a fő különbség abban, ahogy a fiúk és ahogy a lányok beszélnek a szüzességük elvesztéséről?
Szerintem még sohasem volt ennyire közel a két nem egymáshoz ebben a kérdésben. Alapvetően mindenki azt gondolja, hogy a srácoknak ez könnyebb dolog, egyszerűen csak túl akarnak esni rajta, amilyen hamar csak lehet. Ezt a sztereotípiát erősítik fel az Amerikai pitéhez hasonló filmek. A lányokról meg az a közhiedelem, hogy gyertyafényes estén, a nagy Ő-vel szeretnének először ágyba bújni.
Ezek a popkultúra által felerősített elvárások változtak meg az utóbbi időben. Egyre több lány gondolja úgy, hogy az első szeretkezéssel nem kell a legnagyobb szerelmet megvárni. Ráadásul az utóbbi időben megjelentek olyan filmek, sorozatok, melyek már mernek ezekről a kérdésekről nyíltan beszélni. Az HBO-n futó Csajok című széria például pont akkor jött ki, amikor a könyvemet írtam, és ez is arra sarkallt, hogy kiadjam az írásomat, hiszen akkor már világos volt, hogy más is foglalkozik a húszas éveiben járó lányok valódi problémáival.
Egy ízben kisebb vitába keveredtél Lily Allennel a Twitteren, mesélnél kicsit arról a nézeteltérésről?
Nagyon kedvelem Lilly Allen dalait, a Hard Out Here című dalát például nagyon bírtam, az egy vagány feminista popdal volt. De amikor később meghallottam az egyik új számát, a Sheezus-t nagyon meglepődtem. Teljesen más volt, mint amit addig hallhattunk tőle, gonosz, beszólogatós szám volt. Írtam róla egy véleménycikket, amit aztán meglepő módon Lilly Allen is megosztott a rajongóival, mondván, mennyire félreértették a dalát.
Már az is meglepő volt, hogy olvasta ezt a cikket, de aztán elkezdtünk egymással beszélgetni a Twitteren, és persze a rajongói nekem estek, szóval elég nagy ügy kerekedett belőle. Végül Lily Allen sohasem adott pontos magyarázatot arra, milyen szándékai voltak azzal a számmal, de egy későbbi nyilatkozatából kiderült, hogy a cikkem és ez a kis vita elgondolkodtatta.
A popkultúrában egyre többször kerülnek elő feminista témák, kik a kedvenceid?
Tudom, nem túl különleges válasz, de nagyon szeretem Taylor Swift dolgait. Ő is lebontja maga körül a határokat, hiszen kezdetben mindenki elkönyvelte egy gyorsan eltűnő tinipop csillagnak, de idővel egyre feljebb küzdötte magát, és ma már az egyik legnépszerűbb előadó.
Lena Dunham (a Csajok c. sorozat többszörösen díjazott rendezője és főszereplője) munkásságát is elég jónak tartom, ő is erős hang feminista témában.
Mi lepett meg a legjobban a könyv fogadtatásában?
Talán az, hogy milyen sok üzenetet, visszajelzést kaptam. A legtöbben a saját hasonló vagy még az Ellie-énél is durvább történeteket osztottak meg velem. Tudnék mesélni (nevet). Úgy tűnik tényleg nagyon rátapintottam valamire a könyvemmel. Persze kaptam negatív kritikákat is, de azok nem érdekeltek annyira, hiszen jól tudtam, hogy a könyv extrémebb témája miatt nem fog mindenkinek tetszeni. Elég határozott célcsoportnak szántam a könyvet, ezért főleg az ő véleményük érdekelt.
Tervezed a könyv folytatását?
Igen, az angol kiadás még idén megjelenik, már a szerkesztési fázisban vagyok. Az biztos, hogy Ellie a folytatásban más típusú problémákkal néz szembe. Főképp a randijairól fog szólni a könyv, és arról, amivel minden egyetemet elvégző fiatal szembesül: hogyan találjuk meg a helyünket a felnőtt társadalomban, hogyan éljünk meg egy rosszul fizető gyakorlati munkából? Ellie minden húszas éveiben járó, útkereső fiatalnak ismerős helyzetekbe kerül majd a folytatásban.
