…pontosan ismeri a szabályokat, és konzekvensen tartja magát hozzájuk. Az első és legfontosabb alapelv: a fotós fényképez, a kurátor meg kurál.
Mandur László 2004 és 2015 között készült 22 fotójából Faltól falig címmel szerdán nyílt kiállítás az Örkény Könyvesbolt Cultiris Galériájában. A kiállítás címét Kincses Károly fotómuzeológus, a kiállítás kurátora választotta, az ő megnyitóját olvashatjátok itt.
Kincses Károly
Metamorfózis
Mandur Lászlóval kicsit/nagyon bonyolult a helyzetem. Elmondtam már egyszer, hogy borzasztó hendikeppel indult nálam, hiszen politikus volt, és én engesztelhetetlen utálatot és haragot érzek minden politikussal szemben, álljon bármely oldalon is. De Balla Demeter nyomatékos kérésére az első közös kiállításuk előtt elkezdtem vele is dolgozni.
Elkértem akkor Mandur összes számba jöhető képét és otthon, zavartalanul végignéztem őket. Többször is. És akkor azt láttam, hogy ez az ember – szerencsére – sokkal inkább érzékeny, a világra figyelő, annak kérdéseire sajátos válaszokat adó fotográfus, mint politikus. Sok száz képét megnéztem azóta, s ez igencsak jót tett a kapcsolatunknak. Mert a fénykép nem nagyon tűri az ilyesfajta billogokat, hogy ezt politikus fotózta, azt meg szabósegéd, emezt meg mozdonyvezető. A fénykép ebből a szempontból (de csak ebből) roppant egyszerű dolog. Vagy jó és figyelemre méltó, vagy rossz és akkor fujj, szóra sem érdemes!
Mandur László képei között elég sok jó van, és innentől kezdve – főleg, miután az is kiderült, hogy felhagyott az aktív politikusi léttel – már nem volt gondom vele. Gyors egymásutánban immár a negyedik kiállításán dolgozunk együtt, és egy rossz szavam nem lehet. És ha nem lehet, akkor nincs is. Mert pontosan ismeri a szabályokat, és konzekvensen tartja magát hozzájuk. Az első és legfontosabb alapelv: a fotós fényképez, a kurátor meg kurál. Nincs köztük érdemi vita, legfeljebb beszélgetés, hiszen tudják, mindkettőnek ugyanaz az érdeke, az elkészül fényképeket úgy válogatni, csoportosítani és a kiállításban helyzetbe hozni, hogy megfelelően tudjanak hatni. Hogy ne egy meg egy meg egy az huszonkettő fénykép legyen egymás mellett gusztusosan, pontosan vízszintbe állítva a falra szegezve, hanem kikerekedjen általuk valami egyszerű vagy bonyolult történet, melynek eleje, közepe és vége van. Amelyet, ha megnéz a látogató, akkor egyet vagy többet a szemébe égetve hazavisz, és otthon sem nyomja meg a delete-et. Nincs ma itt egyéb dolguk, döntsék el ezt a két dolgot: csak mondja ezt ez a két ember vagy csinálja is? Valamint azt, hogy a politikusból valóban fotográfus lett-e?
