Ahogy a kártyások mondják, vakon fogadok erre a filmre, úgy, hogy csak a trailert láttam. Hogy miért? Nézzétek meg ezt a pár másodpercet, megértitek.
Paolo Sorrentino előző filmje, A nagy szépség olyan mély nyomokat hagyott bennem, amihez foghatót nem tudok az elmúlt évekből. Egy rövid jegyzetben talán végre sikerült megírnom, mitől működik és mitől olyan nagy hatású ez a film, és mitől igazi olasz. Persze rengeteg elmarasztaló kritika született róla, amelyekkel nem filmkritikusilag, hanem nézőileg nem értek egyet. Akinek nem jelentenek élményt ezek a képek és hangok, legfeljebb azzal kritizálhatja, hogy nem ír róla.
Paolo Sorrentino Youth című filmje marad A nagy szépség világánál, és bár fogalmam sincs, mi a film története, a film világa olyannyira vonzó, hogy szerintem lehetetlen, hogy bármelyik másik film, hogy maradjunk a kártyánál, überelni tudja.
