Trafikos gyilkosság után is mélyen megosztott maradt a város

Az emberiséggel egyidős a kérdés, mit érdemel a bűnös? A középkorban kisebb bűnökért is vészes megtorlás járt, ha a bűn tárgya jelentős értékre (vö. lábasjószágra) irányult. Az emberélet kiontása sokáig egyértelműen jelentette azt, hogy aki a másét elveszi, a sajátjával fizessen.

Néhol még ma is ez járja, sőt, egyes civilizáltnak mondott,  de annak a legnagyobb jóindulattal sem tekinthető népeknél nem is kell gyilkosság ahhoz, hogy halálra kövezzenek egy embert. És a gyilkosokat a joguk magától értetődően nem hogy futni hagyja, de eszébe sem jut üldözni. Mert a bűn az volt, amit a halálra kövezett követett el, teszem azt paráználkodott, hűtlenségbe esett. Számos iszlám országban, köztük Szaúd-Arábiában, Szíriában, vagy éppen a rettegett Iszlám Állam terrorista-szervezet köreiben a halálnak halálával lakol, aki megsérti a szent törvényeiket.

• A halálbüntetést követelő vélemények és ellenvélemények szerzőinket is megihlették az elmúlt hetekben.  Érdemes kicsit elmélázni velük együtt azon, hogy mit nyerhetünk és mit veszíthetünk a véren/réven. Talán azért is, mert bizonyosan nem ma beszéltünk erről itt és most utoljára. Amíg a politika haszonszerzési célzattal közelíthet hozzá, és úgy is fog.

Kulturáltabb helyeken felmerül a kérdés, visszahozható-e a holtak közül, akit elveszítettünk, ha a gyilkos az életével fizetve meglakol tettéért. Csökkenthető-e a fájdalom, kellő elégtétel-e a halálbüntetés? Vagy éppen a keresztényi magatartás miatt nem Isten dolga-e a büntetés? Aztán arra is számos tapasztalat int, hogy mi van, ha ártatlanul küldünk valakit a vesztőhelyre.  Nem utolsósorban nagyon kegyes, rendkívül emberi, és ennélfogva talán óriási hatással bírhat az a cselekedet, ha a sértett társadalomnak van képessége, van ereje megbocsátani, bűnbánatot kérni, és visszakérni Isten eltévedt bárányát a bűnből.

Kérdés sok van, válasz is. Dühből, szemet szemét, fogat fogért követelő indulatból talán kevés jó válasz született eddig.

Kaposváron a trafikos gyilkosság után szondázta meg a közvéleményt a Kaposvár, szólj hozzá! nevű Facebook-közösségi oldal.

Meglepő, hogy a brutális tett közvetlen közelében sem nőtt az egekbe a reprezentatív vérszomj. Nekünk a legtanulságosabb az a Facebook-poszt volt, amiben a szerző így fogalmazott:

HA a kaposváriak egyöntetűen kiállnak a halálbüntetés mellett, akkor én nem vagyok kaposvári, sőt szégyenlem, hogy ha valaha voltam is az. HA.

A kaposváriság természetesen tetszőlegesen behelyettesíthető, pécsiségbe, magyarságba, európaiságba, ahogy tetszik.