A Könyvfesztiválra jelent meg Géczi János legújabb könyve, amelyben Likó Marcell, a Vad Fruttik frontemberének élettörténetét próbálja meg rekonstruálni – különös tekintettel az énekes gyermekkorára és drogos időszakára. A könyvbe itt bele is olvashatsz.
Géczi János: A Bunkerrajzoló. Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció. Athenaeum Kiadó, 2015.
A Vad Fruttik első nagylemeze 2006-ban jelent meg, azon volt az országos ismertséget hozó Sárga zsiguli meg a Nekem senkim sincsen is, azóta pedig a zenekar töretlen lendülettel zenél. A Vad Fruttik éppen az ötödik lemezét készíti, időközben pedig Likó Marcell énekes arra is szakított időt, hogy élettörténetét tollba mondja a Vadnarancsokat jegyző Géczi Jánosnak.
A krónikás
Persze a tollbamondást nem gondoltam komolyan, Géczi János már a Vadnarancsok idején is szigorú koncepció szerint haladt. Nem véletlen, hogy már akkor is az élettörténet-rekonstrukció kifejezést használta, és használja most is. Az élettörténet-rekonstrukció más, mint egy életrajz: nem arra törekszik, hogy a lexikonok szócikkeibe tartozó adatokat gyűjtse össze és azt tegye szépirodalommá, itt inkább az a cél, hogy az illető történetét saját életélményén, kapcsolatain és környezetén keresztül mutassa be.
Géczi János nem Likó Marcell, a sikeres zenész életét tárja elénk: alanyától kendőzetlen őszinteséget vár el, nem pedig a múlt szépítgetését, vagy szelekcióját. A Bunkerrajzoló így aztán nem is a Vad Fruttik karriertörténete, a zenekarról szinte alig esik szó a könyvben. Likó Marcell látszólag jelentéktelen történetek százait meséli el, aminek a végén úgy érezhetjük, hogy sokkal jobban ismerhetjük Likó Marcellt, aki mellesleg sikeres zenész.
Géczi személye ezért mindvégig rejtve marad, a szövegből is csak talán két helyen tűnik ki, hogy a 300 oldalas monológot Likó nem a fürdőszobájában mondta fel egy kismagnóra. Bár a kérdéseket nem látjuk, mégis időnként érezhető azt, hogyan terelgethette a szerző az énekest. Ez nem jobb, vagy nem rosszabb technika, mint amit például Para-Kovács Imre alkalmazott a Menyhárt Jenő-könyvben, aki sokkal inkább rátelepedett a szövegre; a végeredmény szempontjából viszont ez egyáltalán nem lényegtelen.
Szóljá’ má’ muternak
A könyvben Likó Marcell élete három szakaszra különül el: a gyermekkorra, a drogos főiskolás évekre, valamint a leszokást követő időszakra, ami már egybeesett a Vad Fruttik sikereivel. Az énekes fajlagosan a gyermekkoráról mesél a legtöbbet, így A Bunkerrajzoló díszlete a legtöbb ideig a várpalotai Szabolcska Mihály utcai lakótelep. A lakótelepi mikroközösség önmagában számos történetet rejt magában, Marcell mindenkiről tud is egy csokorra valót.
Van ezek közt sok jópofa, kedélyes történet is, Likó Marcell szereti is ezeket humorral fűszerezni, de bizonyos pillanatokban egyáltalán nem érezzük könnyed, limonádé mellé való olvasmánynak A Bunkerrajzolót. Ebben a sokak számára ismerős lakótelepi környezetben folyamatosan ott bujkál valami nyomasztó, valami tragikus. Sorra előjönnek a fullasztó körülmények: Likó Marcell apjának alkoholizmusa, édesanyjának labilis idegzete, valamint a kettejük közötti lavírozás, ami ideális esetben nem egy kisgyerek feladata.
Kemikáliák
Így érkezünk el a kényes ponthoz: a főiskolához és a drogokhoz, ez Géczi János számára sem ismeretlen terület, a Vadnarancsok első kötetében ugyanis központi téma a narkó. Likó a főiskola alatt elképesztő mennyiségben fogyasztott különféle kábítószereket, szinte az olvasó is beleszédül, azt pedig csak képzelhetjük, hogy Marcell is hogy beleszédült. Nincs szentbeszéd Marcell részéről: jó élményeit is elmeséli, de azt is, hogyan épült le fizikailag és erkölcsileg egyaránt.
Előkerül az örök kérdés is, a drogok és az alkotás kapcsolata. A helyzet itt sem fekete-fehér:
Végtére négy éven át drogoztam. (…) Amúgy akkortól írok jobb, számomra is elfogadhatóbb szövegeket, és azt hiszem, összefüggés mutatkozik köztük. A drog kinyitotta bennem azt a kaput, amin át az őszinteség megérkezik. A felszínességen túl is megláttam egy keveset a környező világból. (…) A gondolatok is újaknak tűntek immár. Meglehet, mindezekhez kemény agymunkával is elérkezhettem volna, a gondolkodás nem haszontalan munka, de én saját tapasztalatokra vágytam, és nem a mások élményeiből történő saját következtetésekre.
Nem vagyunk egyedül
A drogok és a drogok okozta szorongástól való szabadulás sem egyszerű történet, közben pedig nemcsak Likó Marcell esik darabokra, hanem a környezete is. Hiszen ott van a változatlanul problémás család, illetve a baráti kör is, aminek a drog határozottan nem tesz jót, a gyógyuláshoz brutális lelkierőre van szükség.
A legnagyobb kérdés végig az marad, hogy ki, vagy mi lehetett Marcell legnagyobb támasza ebben a harcban. A széteső családban, vagy a junkie haverok között elég nehéz stabil és elfogadható pontot találni, de valahogy mégis olyan érzésünk van, hogy a sokszor átkozott környezet időnként meglepő módon tud változásokat eredményezni az emberben. Meg úgy tűnik, hogy ameddig a Föld kerek, mindig lesznek bunkerek; amik ugyan nem szépek, de nagyon hasznosak lehetnek.
