Értesüléseink szerint Tóth Juci képzőművész szobrai a Zsolnay-negyedben rendezett Pécsi Egyetemi Napok (PEN) napok alatt törtek össze. Hogy milyen körülmények között, azt nem tudjuk. De azt igen, hogy az üzemeltetési igazgató kifogásolta a szobrok minőségét. Tóth Jucit kérdeztük.
Komor István, a Zsolnay Kulturális Negyed üzemeltetési igazgatója azt állította, hogy munkáid nem méltóak a Zsolnay szellemiségéhez. Hogy érintett ez a kijelentés, milyen munkáid voltak kiállítva?
Hogy hogyan érintett ez a kijelentés? Egyrészről én úgy tudom, hogy megegyezéses alapon kerültek oda a munkáim. Vagyis valamikor valakinek megfelelt a szellemisége. Így részemről értelmezhetetlen a kijelentés és különösebben nem is zaklatott fel. Másrészről nekem ezt ő sohasem mondta szemtől szembe. Nyilván nehezebb lett volna a művésznek ezt közvetlenül megmondani. A kiállított munkák tudomásom szerint végleg ott maradtak volna. Ezek voltak a diplomamunkáim. Így érthető, ha érzékenyen érint a kialakult helyzet.
Három szobrodat törték szét, amelyek a diplomamunkáid volt. Hogyan értesültél róla, és mit tehetsz most?
Úgy értesültem, hogy nem tört szét mindhárom szobrom. Kettőnél áll fenn nagyobb szerkezeti sérülés, de a harmadik sem úszta meg épségben a fesztivált. A hírt volt mesteremtől, a Művészeti Kar oktatásért felelős dékánhelyettesétől, Dr. habil Lengyel Pétertől kaptam a tegnapi nap folyamán (05.06.), telefonon. Felmerült a lehetőség, hogy kijavíthatnám a szobrokat és visszakerülhetnének a helyükre, de azok már nem ugyanazok a munkák lennének, csupán rekonstrukciók.
Kártalanít-e téged a Zsolnay?
A kártalanításról esett már szó, úgy tudom, bizottság méri majd fel a szobrok állapotát. Azt, hogy ez engem milyen formában érint, még nem tudom. Számomra az is kérdése, hogy az ott felállított művek milyen megállapodás alapján kerültek oda, illetve hogy ez esetben kié a felelősség.
Mint pályakezdő képzőművésznek, milyen kilátásaid vannak itthoni munkákra? Egyáltalán mihez kezdtél az egyetem után? (Erről is szól egy korábbi cikkünk, amelyben a galériák helyzetét vizsgáltuk)
Pályakezdőnek lenni nehéz. Pályakezdő művésznek lenni pedig még nehezebb. Komoly kapcsolati hálózat kiépítése szükséges ahhoz, hogy egy magamfajta huszonéves ne legyen pálya-kezdő és -elhagyó. A potenciált csakis és kizárólag kiállítási lehetőségekben és ösztöndíj pályázatokban látom. Szobormegrendelésre ma itthon csekély esély van. Azokat a pályázatokat rendre befutott művészek nyerik. De kitartó munkával a felszínen lehet maradni. Mivel én másfél éve az egyetem után vagyok, így már tapasztalom a nagybetűs életet, s folyamatosan figyelem a lehetőségeket. Ezt szeretem és talán tudom is csinálni, nem szívesen adnám fel több mint 10 év után.
Mások milyen pályát futnak be?
Úgy gondolom, hogy a mai művészeti felsőoktatásban nem készítik fel a hallgatókat arra, hogy mi a teendő az egyetem után. Vannak, akik pályán maradnak a kapcsolataiknak, tehetségüknek köszönhetően, de sokaknak nehézséget okozhat ez, s fel is adják. Akad olyan ismerősöm, aki beindította a saját vállalkozását és hatalmas sikerek állnak előtte, nem is Magyarországon él. Szóval van még remény.
