+ Képzőművészet

Lenézik a magyar galériákat Nyugaton

kortárs magyar képzőművészet

A német piacon például a megromlott magyar-német politikai kapcsolatok miatt ma képtelenség eladni a magyar művészek munkáit, akkor is, ha az adott alkotónak már bejáratott neve van.

Hogyan hat Schmitt Pál plágiumügye a kortárs magyar művészetre? Mennyibe kerül egy külföldi vásáron való részvétel egy magyar galériának? Itthon maradhat-e egy kezdő művész? Többek között ezekre a kérdésekre is kerestük a válaszokat képzőművészeti körképünkben.

Tettük ezt azért is, mert az Artportal-on megjelent, Miből él ma egy kortárs képzőművész? című cikk-sorozat nagy port kavart. Nem csoda, hiszen a kortárs magyar képzőművészet, ahogyan gyakorlatilag minden kortárs magyar művészeti ág, egzisztenciálisan érzékeny. Az alábbi problémakörök alapján vizsgáltuk meg a kortárs galériák és képzőművészek napi működési lehetőségeit.

Magyar galériák külföldi vásárokon

Borsos árakkal dolgoznak a külföldi vásárokon. Egy stand kibérlése 400-500 eurós négyzetméter árnál kezdődik, vagyis a standdíj 3-4 napra 6-8 millió forintos kiadást jelent, emellett pedig a többi járulékos költséggel is számolnia kell a galériáknak.

Az állami támogatás

Támogatásnak túlzás lenne nevezni, mivel az állam mindössze kétmillió forintot juttat galériánként, másfél éves csúszással. A Magyarországon jelenlévő 10-15 galéria között tehát 15-17 millió forintot osztanak szét összesen a nemzetközi vásárokon való részvételhez.

Külföldi vevők véleménye a magyar kiállítókról

A külföldiek nem bíznak sem a magyar kiállítókban, sem a volt szocialista blokk országaiban. A szemükben Kelet-Európához tartozunk, bizonytalannak tartják a magyar galériák helyzetét, nem tudják, hogy létezünk-e még jövőre is. Teljesen más, ha az van kiírva a táblára egy vásáron, hogy Budapest vagy az, hogy Berlin. Ég és föld a különbség az árban is: egy párizsi, milánói vagy berlini galéria ugyanis jóval magasabb árat kérhet a műtárgyakért.

A német piacon a megromlott magyar-német politikai kapcsolatok miatt ma képtelenség eladni a magyar művészek munkáit, akkor is, ha az adott alkotónak már bejáratott neve van.

Tudunk olyan elismert magyar művészről, akinek tönkrement a kapcsolata a német galériásával. Hiába jók a munkái, a magyar művészeket egyszerűen bojkottálták a német vevők. Az olaszoknál ugyanakkor más a helyzet, ők ugyanis az ilyesmin csak nevetnek egy jót, nem is tehetnének mást egy Berlusconival a hátuk mögött.

Az aktuálpolitika szerepe a magyar galériák megítélésében

Egy jó példa volt erre, amikor a Le Monde is címlapon hozta Schmitt Pál plágiumbotrányát. Ahogy meglátták a galériák neve alatt a Magyarország feliratot, a potenciális vásárlók szó szerint kifordultak a standról. A politika viszont csak az európai műtárgypiac egy részén játszik ennyire jelentős szerepet. Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, valamint a közel-és távol keleti piacon nem politizálnak a kereskedők. Az európai vásárokon egyébként is gyakori, hogy az érdeklődők nem a művészetről, hanem a politikai helyzetről kérdeznek, ám a jelenség nemcsak a mostani kormányhoz köthető, hanem korábban is így volt.

A válság után

A magyar piac nagyon gyenge, kevés az eladás, a komolyabb magyar műgyűjtők köre pedig két-három tucat emberből áll. Amíg az antik művészetnek mindig megvan a keletje, a kortárs alkotásokat nehéz eladni. A potenciális vevők pedig gyakran nem értenek a művészethez, nem tudják, mibe fektessék a pénzüket, és félnek, hogy az adott mű nem bizonyul értékállónak az évek során.

Mit tehet a pályakezdő művész? Menjen ki külföldre?

Nem muszáj rögtön kiköltözni. Bár itthon szinte semmilyen lehetősége nincs egy kezdőnek. Nem keresi meg egy vállalat sem, hogy adjon be pályamunkát, nem keresi fel mecénás, hogy kiadja a könyvét, nem jönnek ide nemzetközi kurátorok, akik beválogathatnák kiállításokra a munkáit. Nyolc-tíz magyar galéria viszi ki a magyar művészek munkáit a vásárokra, az galériánként átlagban húsz művészt jelent, összesen maximum kétszázat. A többieknek, akik több százan vannak, itthon esélyük sincs karrierre. A nemzetközi megjelenések számítanak jó referenciának, egy itthoni kiállítás ugyanis nem sokat nyom a latba.

Ausztriától elkezdve viszont egész Nyugat-Európában olyan lehetőségek találhatják meg a kezdőket, amelyekkel a tehetséges és szorgalmas fiatalok jó eséllyel tudnak is élni. Persze ott sincs kolbászból a kerítés, a sikerért muszáj megdolgozni. Tehát nem feltétlenül kell elhagyni az országot. Csak érdemes néhány hónapon át kint inspirálódni.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top