2015-ben jött el az idő, hogy új arculattal rukkoljon elő a Libri. A sajtó a Mamut II-ben ismerkedhetett a bézs színű L sokrétű rejtelmeivel.
Winkler Nóra először Kovács Pétert, a Libri Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatóját kérdezte az arculatváltásról, ami huszonhárom év után következett be:
A cég rengeteget fejlődött az elmúlt időben, a boltjainkat is fejlesztettük, s a kor szellemének megfelelően építettük tovább. Úgy gondolom, hogy a kreatív háttérrel nem foglalkoztunk eleget, s a két évtized alatt több kreatív csapat munkája rakódott egymásra. Elérkezett az idő, hogy a kreatív designt is húzzuk fel arra a színvonalra, amit a Libri egyébként képvisel.
Sándor Gabriella, a Libri marketing igazgatója elmesélte, hogy az arculatváltás mögött, komoly, nemzetközi trendeket is figyelemmel kísérő kutatás áll:
A kutatás eredménye az volt, hogy a Libri, egy prominens és első számú márka a piacon, viszont ezt fontos lenne a teljes kommunikációban és a megjelenésben is továbbvinni és megmutatni. Ma mindenki tisztában van azzal, hogy a könyv – már csak ára miatt is – prémium termék, ráadásul sok időt is igényel az olvasótól. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy miként tálaljuk, hogyan csomagoljuk, és miben vihetjük haza. Az elmúlt egy évben azon dolgoztunk, hogy miként lehet ezt a fogyasztók felé is közvetíteni.
Sárközy Bence, a Libri kiadó ügyvezető igazgatója – a vele készített interjúnk elolvasható itt – kicsit tágította a változásokról szóló prezentáció horizontját:
A Libri Kiadó az egykori Nyitott Könyvműhely átnevezésével alakult meg. Megőrizte korábbi értékeit: nyitott profilú kiadóként minden olyat kiad, amit az emberek szeretnek. Közben lett egy saját alapítású gyermekkönyv-kiadónk, a Kolibri, aminek szintén megújult az arculata. Megvettük a Helikon Kiadót, ami mostanra a legnagyobb címszámot felmutató konzervatív könyvkiadó Magyarországon. A Helikon logó is megújult, ahogy a legutoljára csatlakozott Park Kiadó is új. A Trubadúr Kiadó, ami a zenei tárgyú könyveket és a „rock and roll irodalmat” adja ki szintén új logót kapott. Az idén ötszáz új cím jelenik meg ezekben a kiadókban. A tavalyi évre nem mondok pontos számokat, de egymilliónál több könyvet adtunk el, és ezek mindegyikén minimum kétszer szerepel a logó. Az új logóról Unger Zsolt fog szakmai szempontból mesélni…
Unger Zsolt, az új arculat tervezője hosszan, ihletetten, részletekbe menően beszélt az új logóról, és mindarról, amiről nem is gondolnánk, hogy mögötte van/lehet. Persze, ennek a kacskaringóktól sem mentes beszámolónak csak töredékét lehet visszaadni:
Valami, ami huszonhárom éve épül a magyar piacon, az nem szabályok és dogmák mentén épül, hanem természetesen fejlődik, mint egy fa, amit néha megmetszegettek, de alapvetően magától nő. Most jutottunk el egy óriási döntésig, hogy az egészet egy nemzetközileg értékelhető szintre kell hozni. Azért fontos ez a „nemzetköziség”, mert egy magyar márka, ha meg tud újulni, akkor ezt ne egy újabb szubjektivitás mentén tegye. Azt szerettük volna elkerülni, hogy hasra ütés szerűen kiválasszon valaki egy kék helyett egy bármilyen sárgát, amihez egy grafikus összehoz egy valamilyen logót. Nagyon sok szakember véleményét meghallgattuk, és feltérképeztük, hogy mit gondolnak a Libriről. Annyi látszott, hogy elismerik a Libri piaci elérhetőségét és alapvetően elégedettek. Nem volt egyértelmű, hogy van-e valamiféle vásárlói hiányérzet, vagy igény, amit ki kellene elégíteni. Arra jutottunk, hogy ilyesmi nem nagyon van, viszont ha pisztolyt szorítanál a megkérdezett fejéhez, akkor sem tudja lerajzolni az eddigi logót. Ilyen háttér mellett viszont nagy a döntési szabadság, hiszen, ha nem nyúlunk semmihez, akkor is felkel holnap a Nap!
Ha van egy jó koncepció, meg kell vizsgálni, hogy képesek vagyunk-e a meglévő, ismertnek gondolt logónál jobbat készíteni. Számos változat jött, de beláttuk, hogy a koncepciókat közösen kell megvizsgálni, majd egy idő után érdemes visszatérni hozzá. Az eddigi logóba bele lehetett látni az ember és a könyv viszonyát. Mi – mondjuk én a legkevésbé – azt gondoltuk, hogy az embereknek – egy országos, vezető márkával kapcsolatot teremtve – fontos, hogy egy könyvet beleláthassanak a logóba.
Nagyon sok változat készült az L betű, és a Libri név kapcsolatának bemutatására. A pannonhalmi bencés apátság olvasótermében az első Gutenberg könyvektől kezdve a XIX. század végéig megnéztem, hogy az absztrahált könyvet miként ábrázolták a régiek. Sok változat készült, de be kellett látnunk, hogy nehéz a feladat. Ha egy könyvet ábrázolsz leegyszerűsítve, mindig olyan, mint Batman. Karácsony körül „esett le”, hogy az L betű, mint forma, lehet egy nyitott könyv. Ez az új forma lehetőség arra, hogy hosszú időn keresztül friss maradjon, és meg is tudjon újulni, mint a Nike pipája, vagy az Apple logója… borzasztó egyszerű, de mégis ütős. Ilyesmit kerestünk mi is. Nem is logót, inkább ikont, amire az egész jövőképet fel lehet fűzni. Ráadásul ez a forma, ha mélységet is adunk hozzá, manifesztálható akár építészeti objektumként is. Van tömege, új tartalmakkal lehet megtölteni, ugyanakkor nem tolakodó, nem kell protestálni miatta, hogy szereted-e. Bármi lehet belőle, bármilyen színnel.
A Libri új L betűje egy univerzális forma!
A szín csak ezután jöhetett. Kigyűjtöttük Európa és New York vezető könyvesboltjainak tulajdonságait színekre, árnyalatokra, megvilágításokra és az egyéb idetartozó paraméterekre fókuszálva.
Lett egy vaskos anyagunk, ami alapján arra jutottunk, hogy a családi boltok portálja általában sötét, aminek történelmi okai vannak, s általában a nagy hálózatok dolgoznak világos árnyalatokkal. Úgy tűnt, hogy a könyvszakma hagyományos színvilága elég sötét. De azt is figyelembe kell venni, hogy nem lehet a múltat visszahozni! Meggyőződésem, hogy a kortalanságot kell képviselnünk. Jó a világos, de kell valami ellenpont, mint a szmokingnál a feketéhez a fehér. Amikor a fekete-fehér megvolt alapnak, ehhez kellett egy színt találni, ami a márkához köthető. Én nagyon sokáig hittem a pirosban, mert az ősi nyomatokon fekete mellett a piros szín szerepelt.
A bézs szín azért jó, mert szerettem volna, ha valami humanitást viszünk a koncepcióba.
Például a női sminkekben az alapozó színe, amit közvetlenül a bőrre visznek fel. megfelelő fény mellett a bézs már majdnem arany. A fekete-fehér kiegészülve ezzel a színnel, olyasmi, ami nem elavul, hanem klasszikussá tud válni.
