Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt, Fordította: Bognár Róbert, Park Kiadó 2015. április 23.,520 oldal, keménytáblás védőborítóval, Bolti ár: 3900 Ft
A Viszontlátásra odafönt a nagy háború utáni nemzedék Goncourt-díjas nagyregénye. Monumentális tablót fest a vérfürdő utáni békeidőkről, a megcsúfolt reményekről, az államról, amely ünnepli a hadszíntéren elesetteket, de hagyja nyomorban vergődni a kiszolgált szerencsétleneket.
Mielőtt világhírű regényíróvá vált volna, Pierre Lemaitre autodidakta népművelőként szabadegyetemi előadásokat tartott az egyetemes kultúrtörténetről. Első krimijét 2005-ben 22 kiadónak küldte el, és 22 elutasító választ kapott. A Masque utóbb megváltoztatta véleményét és nem bánta meg: thrillerei roppantul sikeresek lettek, és mindegyik elnyert valamilyen díjat. Első „komoly” regénye a Viszontlátásra odafönt 2013 júniusi megjelenése után szinte azonnal a sikerlisták élére került, és a könyves szakma azóta is ünnepli. Hamarosan megjelent a képregény-változat, és készül belőle film is. A hat legfontosabb francia irodalmi díj zsűrije felvette a jutalmazásra méltók válogatott listájára, és végül a legrangosabbat kapta meg, a Goncourt-t. Nagy vita után. Az ellene szólók azt kifogásolták, hiányzik belőle az újító szellem, egy krimiíró kalandregénye, nem véletlen, hogy az olvasók rajonganak érte, pedig a nemes hagyományok szerint a siker csak a díj odaítélése, vagyis nemessé avatása után illeti meg a szerzőt. A bírálat jogosnak tűnhet, de Lemaitre történelmi tényeken alapuló színes és fordulatos regényének pontosan az a legnagyobb erénye, amit a tudós irodalmárok kárhoztatnak. Úgy dolgozza fel kedvenc témáját, az első világháborút követő feneketlen korrupció következményeit, hogy a 19. század regényirodalmának hagyományait követi. Ő maga úgy nyilatkozott, hogy regénye egy „Dumas-történet Tolsztoj tollával”. Nem titkolja más neves szerzők iránti tanítványi vonzalmát Balzactól García Marquezig, amiképpen azt is elárulja, hogy számos vendégszöveget csempészett könyvébe. De ez az eklektika nem megy sem a cselekmény, sem a stílus rovására, ellenkezőleg, kinek-kinek, műveltsége szerint, meglehet a maga heuréka-élménye.
A történetről:
Párizs, az első világháború után. Tombol a korrupció az országban, a törtetők kora jött el, és az állam, miközben nagy csinnadrattával ünnepli a hősi halottakat, a legkevésbé sem törődik a megnyomorított túlélőkkel. Egy mindenre, még gyilkosságra is képes szépfiú, Pradelle százados megkezdi szédítő pályáját, két majdnem-áldozata pedig, a zseniális Édouard és sorstársa, Albert elképesztő szélhámosságot eszel ki. Művük, a Hazafias Emlékezet „projekt” egyszerre szellemes és kockázatos.
A tét egymillió frank. És az életük.
A Viszontlátása odafönt nemcsak lebilincselő, fordulatos krimi, hanem Balzac, Victor Hugo, Maupassant világát felidéző nagyregény, méltán váltott ki lelkesedést mind a közönség, mind a kritikusok körében. Hónapokig vezette a sikerlistákat, és megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Már készül belőle a képregény- és a filmváltozat.
Részlet a könyvből:
Most pedig vissza a gödörbe pottyant katonához! Pradelle előveszi a megmaradt gránátját. Tudja, mit ér, két hónapja összeszedett vagy tizenöt káposztazabálót, frissen adták meg magukat, körbeállíttatta őket, a foglyok csak bámultak egymásra, hogy most mi van. Két másodperccel a robbanás előtt bedobott közéjük egy kézigránátot. Mestermunka. Négy év gyakorlata benne volt abban a dobásban. Mértani pontosság. Arra se nagyon volt idejük a kis germánoknak, hogy meglássák, mi röpült a lábuk elé, és már úton is voltak a Walhalla felé. Cicerélhetnek a valkűrjeikkel a seggfejek.
A könyv az Európai Bizottság támogatásával jelent meg.
