A hűségről inkább szobrászati nyelven tudnék megszólalni, készül műhelyemben a hűség szobra: egy önportré.
Acsai Roland interjúja Oláh Mátyás köztéri szobrásszal, képzőművésszel és leendő apukával a Teiresziasz-szoborról, a hűségről, az élet értelméről, és egyéb apróságokról, amiből kiderül, hogy a szobrász hisz a jóslatokban, és akkor sem fél jósoltatni magának, ha ezt fogyatkozó hajkoronájának néhány tincse bánja…
– Ráültél valaha a Kossuth tér metrómegállójában található szobrod kutyaalakjára? A lányom már többször megtette ezt. Fontos számodra, hogy a szobraid a tér használható részei legyenek?
– Nem ültem még rá, nem volt tervezett ez a fajta használat, de mert alacsony posztamensen van, kézenfekvő hogy a gyerekek lovagoljanak rajta. A szobrokkal együtt való fotózkodás, a rájuk ülés, a velük való pózolás a befogadói attitűd bevett gyakorlata. A szobrok használatának ez a fajta funkcionalitása nagyon fontos a kortárs, köztéri művészetben.
– Van-e valami jelképes abban, hogy a Kossuth tér alatt egy vak jós ül? Ki kaphat tőle válaszokat?
– Annyi kapcsolat van a szobor motívuma, a helyszín és a címe között, mint a varrógép és az esernyő találkozásának a boncasztalon. Persze a metró szimbolizálhat egyfajta alvilágot, ahol Odüsszeusz felkereste Teiresziaszt, hogy jóslatot kérjen tőle a „Hélios csordája” projektre vonatkozóan, de bárki felkeresheti a szobromat, hiszen megsimogatva a kutya orrát, megláthatja a jövőt! Ami a BKK-val (akkor még BKV) való kapcsolatát illeti, a vakok ülőhelyét jelző, a BKK járművein használt piktogram – ami a cég társadalmi lojalitásra felhívó gesztusát fejezi ki – volt a kompozíció kiindulópontja és a kapocs a cég és a szobor között.
– Te hiszel a jóslatokban? Közel áll hozzád a görög mitológia?
– Hiszek-e a jóslatokban? Hát voltak nagy mesterei a műfajnak, mint Nostradamus. Az ókori görög kultúrában a thébai, delphoi és egyéb jósdáknak komoly tekintélyük volt, az asztrológia pedig szintén valami hasonlóra vállalkozott és vállalkozik ma is csillagászati összefüggések alapján. A modern tudomány nem tudta integrálni a jóslást, bár a statisztikák, valószínűség-számítások, előrejelzések és számos más, tudományos alapú technika, eljárás irányul a jövő kiszámítására, világunk védetté tételére, ezek tekinthetők tudományos jóslatoknak. Nekem kétszer jósoltak, egyszer az Oktogonnál egy hajléktalan hölgy cigánykártyával, ki kellett húzni egy kártyát, ezen egy fiatal nő volt, aki kinyit egy ablakot. Ebből azt jósolta a hölgy, hogy valaki sokat gondol rám, és mivel akkor tájt szakítottam, ez igaz is volt. Bár sokféle jóslat-típus lehetséges, számomra ez inkább megérzésnek tűnt, mivel nem a jövőre vonatkozott, hanem a jelenre. A másik alkalommal szintén cigánykártyából jósoltak nekem a Blaha Lujza téren. Akkor azt jósolták, hogy három gyermekem lesz, most júniusban jön az első, úgyhogy ez még teljesülhet. Mindkét alkalommal problémás tényezőként merült fel, hogy a jósláshoz ki kellett tépni egy hajszálamat (minimum), ez ritkuló hajkoronámban jelentős kárt tett 🙂 Gondolom, hogy a cigánykártyás jóslásnak ez traumatikus pontja lehet, mivel meglepetésszerűen tépték ki mindkét alkalommal.
– Gondolkoztál-e már játszótértervezésen?
– Gondolkodtam már, hogy fel kéne állítani az életnagyságú hintaló-szobromat egy játszótéren, de valószínűleg túl balesetveszélyes lenne.
– A Lyukasóra Galériában leendő gyermeked anyjával, a képzőművész Kiss Adéllal közös kiállításotok nyílt. Téged főleg szobrászként ismerhetünk, míg Adél festő. Most a képeid kerültek kiállításra néhány szoborral. Van-e párhuzam az alkotásmódotokban? Ha egymás mellé teszitek a képeiteket, milyen viszonyba kerülnek egymással?
– Adél munkáiban inkább hétköznapi gesztusok, érzések, érzelmek megragadásával foglalkozik, a saját munkáimat nehezebben tudnám jellemezni, de egy ismert művészettörténész rólam szóló írásának ez volt a címe: „Nyugtalanságok, félelmek, kételyek”. A festészeti megközelítésünkben az lehet az egyik különbség, hogy én tárgyakra, enteriőrökre, épített terekre fókuszálok, Adél inkább az emberi testtel, arckifejezésekkel, emberi érzelmekkel foglalkozik.
– Tudnál-e nem művésszel élni? Fontos-e egy művész párválasztásában, hogy a párja is művész legyen?
