Nemzeti Inzultáció – fajmagyaroknak

Aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. És mit kap az, aki válogatás nélkül, mindenki ellen uszít, aki nem magyar?

Nem szívesen mondom, de rémisztő a kép, ami kirajzolódik a Nemzeti Konzultáció kérdéseiből, melyek a párizsi vérengzéstől ívelnek a magyar családok támogatásáig. Hová vezetnek ezek a kérdések, milyen utat akarnak bejáratni velünk azok, akik nem képesek felfogni ezer év elmúltával sem Szent István intelmeit (Kuruc Ágnes fordításában):

Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.[…]… a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.

Pedig István nem miniszter (szolga) volt, hanem uralkodó volt, saját korának minden mára hibának látszó jellegzetességével együtt. Mégis felismerte azt, amit azóta egy évezred bebizonyított minden szinten: a népek, nemzetek és nemzetiségek közötti együttműködés az, ami megtermékenyítőleg hat, s esélyt kínál a továbbélésre. A magyar néphagyomány nem lenne (az, aminek ismerjük és szeretjük) a románok, a tótok, a cigányok, a zsidók, a mánták és a vendek – meg a többi mára talán eltűnt – nemzetiség nélkül!

Kimondhatjuk – legalábbis én a magam nevében azt állítom –, hogy aki a magyar nemzetet, népet, nyelvet, családot, hagyományt védi a külfölditől, az idegenektől – legyen az szegény, vagy gazdag –, az tulajdonképpen a magyar nemzet ellensége.

Ne feledjük: mindenki annyit ér, amennyije a fejében és/vagy a szívében van! Aki ezt elfeledi, s megpróbálja anyagi kérdésekkel (megélhetési bevándorlók!) összemosni, azzal én nem szeretnék konzultálni, sem nemzetileg, sem másként! Pláne nem szeretnék összefogni!

Persze, a saját mocskos bőrömet féltem – ezzel a vezetéknévvel mi mást tehetnék? Nagyapámat a családi hagyomány szerint magyarsága miatt ebrudalták ki a II. világháború után a Felvidékről… És most, vagy ha nem most, akkor rövidesen, tényleg az a kérdés, hogy eléggé magyar vagyok-e?

És te, te eléggé magyar vagy?

Nem véletlenül kérdezem! A francia vérengzés kapcsán előrántott bevándorlózás kapcsán valahogy elsikkad, hogy az elkövetők – szemben azzal, aki a hentesboltban embereket mentett – Franciaországban születtek! Tehát, azok, akik komolyan akarnak bevándorlózni, kénytelenek lesznek kiterjeszteni a potenciális ellenségkeresést a felmenők származására is. Ilyen már volt!

Nekem van kitöltetlen példányom a vonatkozó formanyomtatványból. Alázatos tisztelettel kérdem:

Megfelel, ha ezt kitöltöm, vagy újat tetszenek szerkeszteni?