Chochol Károly több mint hatvan éve fotózza Budapestet néha lírai, gyakran ironikus, máskor tárgyilagos megörökítői szemlélettel. Szarka fotótörténész írja ezt az alkotóról, akinek a Budapest Galériában nyílt retrospektív kiállítása. Török András művészettörténész április 24-én tart tárlatvezetést Titkok és emlékek Budapestje címmel.
Ha valakihez hasonlítani kellene jellemző képi világát, a francia Robert Doisneau juthatna eszünkbe róla. Ám Chochol nemcsak a zsáner műfajában érzi otthon magát. Díjakat nyert portréival, a szakmán kívül is fölfigyeltek rá mint tájfotósra, de ennél sokkal többet és több félét rejteget az archívumában. Örök újítóként, mindig aktív művészként mennyiségileg is imponáló képanyagot halmozott föl. Az elmúlt évtizedekben azonban mindig fontosabb volt az alkotás maga, no, meg a szakmai közéletben vállalt megannyi segítő szerep, mint az életmű szegmenseinek rendszeres megmutatása.
Még az ötvenes évek elején szó szerint rövid nadrágos gimnazistaként lépett a magyar fotóművészet színpadára. Azoktól a nagy öregektől tanult, akik már a háború előtti időkben nemzetközi hírnevet szereztek maguknak. A legendás Angelo mester, Haller F. G., Vadas Ernő és más mesterek bátorították a tehetséges ifjú fotográfust.
Chochol pedig egy életre elkötelezte magát a fényképezéssel. Neki tényleg szenvedélye a képkészítés a mai napig.
Életművének mostani metszete – amelyet tárlattal is, reprezentatív albummal is megmutat – nemcsak az egyéni szemléletű fotóművész alkotói önkifejeződése, hanem a magyar fotográfia és bizonyos vonatkozásban történelmünk elmúlt hat és fél évtizedének is gondolatébresztő lenyomata.
Chochol Károly Előhívott emlékeim című fotókiállítása a Budapest Galériában látható május 10-ig.
Chochol Károly pályája
-
1935. január 27-én született Budapesten
-
1949–1953 Az Eötvös József Gimnázium diákja
-
1950-ben Felveszik a MADOME-ba, ahol a kor mestereitől tanulhat, hamarosan maga is előadásokat tart, szakíróként is tevékenykedik
-
1954–55 Látszerészi és fényképészeti tanulmányokat folytat
-
1957-től A Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, a Zsűri Bizottság, valamint a Múzeumi Bizottság vezetője, Balogh Rudolf hagyatékának megmentője, fotótörténeti jelentőségű életművek gondozása, feltárása, fotótörténeti elméleti munkák készítése fűződik a nevéhez
-
A Család és Iskola munkatársa, majd illusztrátor a Gyermekünk című újságnál
-
1960–1995 A Magyar Televízió Híradójának fotóriportere
-
1995-től Nyugdíjasként látszerész családi vállalkozását vezeti
Jelentősebb díjai
A.F.I.A.P-díj (1954), Székely Aladár-díj (1967), Ezüstgerely-díj, F.I.A.P. III. Diaporáma Fesztivál I. díj, MFSZ Év Legjobb Képe, Év legjobb riportsorozata (1968), A.F.I.A.P-díj (1969), Szocialista Kultúráért (1981), Magyar Televízió Nívódíja (1978, 1979, 1981, 1986, 1987), Magyar Televízió Életmű Nívódíja (1995), MAOE Alkotói Nagydíj (2000), Aranytoll életműdíj (2005), Miniszteri elismerés (2006), MAOE Aranykazetta-díj (2010), MFSZ életműdíj (2010), Pro Urbe Pestszentlőrinc–Pestszentimre, Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat (2015)
