A Titanic Fesztiválon láthatta először a magyar közönség a Magyarországon forgatott The Duke Of Burgundy című filmet, amiről mi is írtunk. A filmről és a forgatásról Peter Strickland rendezőt kérdeztük.
A Duke Of Burgundy című filmben egyáltalán nem szerepelnek férfiak. Mi változott volna azzal, ha a Burgundy szerelmespárja nem egy különleges női világban él, hanem egy hagyományosban?
Ha a nemek vegyesek szerepelnének a filmben, akkor sokkal kevésbé tűnne szokatlannak az egész. A hatalmi dinamikák is mások lennének, illetve a történet sokkal hagyományosabb, nem-specifikus elemekre épülne. Fogalmam sincs, hogy jobb, vagy rosszabb lett volna-e úgy a film, mindenesetre nagyon más filmet kapnánk.
Chiara D’Anna első filmszerepe a Berberian Sound Studioban volt. Egyértelmű volt, hogy szerepelni fog a Duke Of Burgundyban is?
Igen.
Azt mondtad, hogy az eredeti forgatókönyv sokkal durvább volt. Kezdettől fogva nem terveztél meztelenkedést, vagy durvább jelenteket?
A forgatókönyvben még terveztem meztelenséget, közben pedig más irányokkal is próbálkoztam írás közben. De úgy tűnt, hogy nincs értelme a meztelen jeleneteknek, mert semmi újat nem adnának hozzá a filmhez. Azok a filmek, amelyek a Duke Of Burgundyt ihlették, tele vannak szexjelenetekkel és meztelenséggel, éppen ezért túlságosan kiszámítható lett volna, ha ebben a filmben is ezt használom. Számomra inkább úgy tűnt, hogy az intenzív fizikai kapcsolatot sokkal izgalmasabb meztelenség nélkül ábrázolni.
Suzy Kendall vendégként szerepelt a Berberian Sound Studioban, Monica Swinn pedig mellékszerepet játszik a Duke Of Burgundyban. Miért volt fontos számodra, hogy ők közreműködjenek a filmjeidben?
Ez egyértelmű utalás azokra a filmekre, amelyek hatással voltak rám: úgy gondolom, ha már valaki elcsen ötleteket másoktól, akkor azt tegye nyíltan.
A Berberian Sound Studio című filmedről azt mondtad, hogy már a készítés közben egyértelmű volt, hogy meg fogja osztani a közönséget. Éreztél hasonlót a Duke Of Burgundy kapcsán is?
Egyáltalán nem.
A filmet Magyarországon forgattátok, de az ország egy ismeretlenebb oldalát láthatjuk benne. Mik voltak az elképzeléseid a forgatási helyszínekkel kapcsolatban?
A Disney-féle Pinokkió lebegett a szemem előtt. Nagyon szeretem Közép-Európa tündérmesébe illő látványát, sosem tudod pontosan, hogy merre is jársz. Azért is választottuk ezeket a helyszíneket, mert a díszletek nem adnak támpontot ahhoz, hogy mikor játszódhat a film.
Sokat beszéltél arról, hogy a korai karrieredben mennyi csalódás és visszautasítás ért. Hogyan érzed magad a filmiparban mostanság?
Nagyon jól. Ezt azért érdemes abból a szempontból nézni, hogy komolyan 1992 óta foglalkozom filmekkel, azóta írok és készítek filmeket: az eddigi karrieremben 17 balszerencsés évet követett 6 olyan év, amikor szinte minden összejött. Fogalmam sincs, hogy az elkövetkezendő években is ennyire szerencsés leszek-e, semmit nem lehet biztosra venni. Ha egy filmes alkotásainak nincsen közönsége, akkor elég valószínűtlen, hogy finanszírozzák a következő filmjeit. Éppen ezért nagyon hálás vagyok, hogy most sokan nézik a filmjeimet, de fogalmam sincs, hogy ez így marad-e hosszútávon; akár jó, akár rossz filmeket készítek.
Régebben azt nyilatkoztad, hogy anyagi megfontolások miatt szeretnél a kisköltségvetésű és a nagyobb filmek között ingázni. Most hogyan látod, tartható ez az elképzelés?
Nem tudom. Próbálkoztam drága filmmel, de abba belebuktam. A nagy filmek sokkal több időt vesznek igénybe a finanszírozási nehézségek, valamint a szereplőválogatások miatt, arról nem is beszélve, hogy rengetegszer arra kell várni, hogy a színészek ráérjenek. Ennyi idő alatt két kisköltségvetésű filmet meg lehet csinálni, éppen ezért nem tudom, hogyan fog ez alakulni a jövőben. Ha valami nagy projekt megtalál, és nekem is szimpatikus, akkor természetszerűen nem fogok nemet mondani, de nem akarom erőltetni. Már csak azért sem, mert egy sikeres nagyfilm ugyan tud hozni a konyhára, de ha nem sikerül jól, akkor hosszútávon nagyon rossz következményei lehetnek anyagilag.
