A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) 1969 óta őrzi a gyermekmúmiát, amelyet saját kiállításon etikai okokból nem mutatott be.
A mai kor embere számára nehezen értelmezhető, bizarr látvány egy apja által bebalzsamozott kisgyerek múmiája, elsősorban a fiatalabb látogatóinkat nem akarták ennek az élmények kitenni. Ezzel szemben most azért mutatják be, mert a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM) tárlata alapos, emelkedett, tudományos szempontból kifogástalan és nagyon látványos.
A gyermekmúmia így olyan kontextusba kerül, ahol nem bizarr látványosság lesz, hanem segít megérteni a mumifikálás, múmiakultusz művelődéstörténeti hátterét
– mondta el az MTI-nek a SOM főigazgatója.
Arányi Lajos jelentős alakja a magyar orvos- és művelődéstörténetnek, a patológiában elért eredményei mellett a régészetben és műemlékvédelemben is fontos szerepet töltött be; rajzai alapján kezdték meg az erdélyi Vajdahunyadvár rekonstrukcióját.
Az 1831-es kolerajárvány idején működött jogászként, ezután kezdett medicinát tanulni, és miközben bejárta Európa számos egyetemét, megismerkedett az európai patológia nagy alakjaival. Pest-Budára való 1844-es visszatérése után kezdett tanítani az egyetemen. A kórbonctanon belül különösen jól értett a preparációhoz, azaz balzsamozáshoz.
Több híres ember, például Wesselényi Miklós vagy Ferenc József és Erzsébet első lányának testét is ő balzsamozta be. Második fia, Zoltán 1861 körül halhatott meg, testét Arányi ekkor bebalzsamozta, és 1887-es haláláig – otthoni vagy kórházi – íróasztala mellett tartotta.
A mai ember nem tud mit kezdeni azzal, hogy Arányi ennyire bizarr és ijesztő módon dolgozta fel a gyászfolyamatot, de a 19. századi ember viszonya az emberi testhez és a halálhoz egészen más volt
emlékeztetett a SOM főigazgatója.
A gyermekmúmiát 1925-ig a család őrizte, ekkor szerepelt először és mostanáig utoljára kiállításon, majd a Kórbonctani Intézetnek adták át, ahonnan 1969-ben került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba.
